Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 771 hogy elfeledtessük a győztes és a legyőzött, a bűnös és a tisztánmaradt nemzetek közötti különbségei." A párizsi döntéseket továbbá úgy értékelte, hogy elkövetkezett Magyarország számára is a „csatlós-korszak" vége, mert már megnyílik az út a szabad nemzetek társaságába. „Meg kell tanulnunk végre beletörődni abba, hogy egyszer és mindenkorra kis nemzet vagyunk — összegezte álláspontját —, amely azért nagy részt vállalhat a szabad és békés világrend megszilárdításának munkájából."5 5 A PDP közvetlenül a párizsi határozatok után a békeelőkészítéssel kapcsolatban annak a véleményének adott hangot, hogy legfontosabb a belső egység megteremtése. Szent-Iványi Sándor pártelnök csongrádi beszédében ugyanakkor utalt arra is, hogy figyelemmel kell lenni a határokon túl élő magyarság helyzetére, sőt, nem lehet tétlenül nézni, hogy „két ország azt a módszert vezette be, hogy a kisebbségi magyarságot állította oda háborús bűnösnek".56 Csehszlovákiára és Romániára célozva azt követelte, hogy ezekben az országokban is biztosítsák a magyarság jogait. Újabb konkrét javaslatokkal a PDP csak a béketervezetek nyilvánosságra hozatala után lépett fel. Most is először Kemény István nyilvánított véleményt, mégpedig a békeszerződés-tervezet fontosabb pontjainak elemzése útján. „Ennek a béketervezetnek a nyilvánosságra hozatala után mondjuk meg őszintén — állapította meg a PDP külpolitikai szakértője —, a magyar nép aligha fogja érezni, hogy a mai politikusok okultak a tegnapiak hibáin, és hogy a negyedszázaddal ezelőtt diadalmaskodott végzetes elfogultság helyett most a méltányosság szellemének akarnak teret engedni. Pedig erre a méltányosságra másképp igényt tarthattunk volna." Majd a trianoni békeszerződés ellentmondásait elemezte, és rámutatott arra is, hogy a párizsi határozatok megalkotói nem vették figyelembe azt sem, hogy Magyarország — az ellenállásban való részvételével, fegyverszüneti akciók szervezésével, a háborús bűnösök szigorú felelősségrevonásával stb. — a külföld előtt is demonstrálta, hogy nem vállal semmilyen közösséget a reakcióval. „Lehet, hogy ilyen vagy olyan okok ezt a szerződést Magyarországgal elfogadtatják — foglalta össze álláspontját Kemény István —, de a magyar nép sohasem fogja ezt békének elismerni. Küzdeni fog ellene minden törvényes eszközzel, nem a sovinizmus szellemében, hanem éppen az őszinte demokratikus nemzetközi együttműködés gondolatának érvényre juttatása érdekében."57 A PDP vezetőségének hivatalos álláspontját és konkrét javaslatait a párt deklaráció formájában hozta a szélesebb közvélemény tudomására. Ennek hangvétele még élesebb volt, mint Kemény fentebbi álláspontja, határozottan tiltakozott az ellen, hogy „tömör magyar lakosságú területek idegen fennhatóság alá kerüljenek", és egyúttal követelte azt is, hogy a magyar kormány a békeszerződések életbe lépése után is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a nagyhatalmakat és szomszédainkat „jobb, emberségesebb belátásra bírja".58 Még mielőtt sor került volna a békekonferencia hivatalos megnyitására Párizsban, a hazai politikai életben Sulyok Dezső vezetésével új ellenzéki párt jelentkezett. Sulyok a Nemzetgyűlés 1946. május 2-i ülésén jelentette be, hogy az FKGP-ből ki-55 Haladás, 1946. május 23. 56 Világ, 1946. június 2. 57 Világ, 1946. augusztus 1. 58 Világ. 1946. augusztus 29.
