Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
A POLGÁRI ELLENZÉK MAGYARORSZÁG KÜLPOLITIKÁJÁRÓL 1944 ÉS 1947 KÖZÖTT 763 döntöttek úgy Potsdamban, hogy „a német nép bűmhödik szörnyű bűneiért, amelyet azoknak a vezetése alatt követett el, akiknek a sikerek idején helyeseltek, és vakon engedelmeskedtek".3 2 Ennek az állásfoglalásnak az alapján az USA, Nagy-Britannia és a Szovjetunió kormánya megegyezett abban, hogy a Lengyelországban, Csehszlovákiában és Magyarországon maradt német lakosságnak, vagy egy részének Németországba történő áttelepítésére intézkedéseket kell foganatosítani. A potsdami értekezlet a német nemzetiségi lakosság kitelepítését a csehszlovák és lengyel kormányra, Magyarországon pedig a Szövetséges Ellenőrző Bizottságra bízta. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány és a következő kormányok feladatait tehát ebben a kérdésben a békekötésig a SZEB intézte.3 3 1945. december végén jelent meg a rendelet a magyarországi német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről. Eszerint „Németországba köteles áttelepülni az a magyar állampolgár, aki a legutolsó népszámlálási összeírás alkalmával német nemzetiségűnek vagy anyanyelvűnek vallotta magát, vagy aki a Volksbundnak vagy valamilyen fegyveres német alakulatnak (SS) tagja volt".3 4 Ε rendeletben azonban a Németországi Szövetséges Ellenőrző Tanács szigorú előírása miatt a magyar kormány nem érvényesíthette maradéktalanul a kollektív felelősségrevonást elutasító elvét. A kitelepítésre kijelölt személyek vagyonát a rendelet alapján leltárba kellett venni, és zárolni. A rendelet annak megállapítását, hogy a kitelepülésre kötelezettek milyen ingóságokat vihetnek magukkal, a végrehajtással megbízott belügyminiszterre bízta. A koalíciós pártok véleménye erősen megoszlott a kitelepítést illetően.3 5 A Polgári Demokrata Párt vezetői nem nyilatkoztak, lényegében megelégedtek azzal, hogy a párt sajtóorgánuma egy-egy helyszíni tudósításban számolt be a kitelepítésről. A német nemzetiségű lakosság első csoportjait 1946. január elején indították el Budaőrsről, majd ezeket további csoportok követték az ország más vidékéről is. A PDP tudósítója a budaőrsi tapasztalataiból azt tartotta a legfontosabbnak kiemelni, hogy „A magyar kormány a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy a hazaszállítás a legemberségesebb módon történjék. A Németországba visszatelepülök padokkal ellátott fűthető szerelvényekben utaznak, egészségügyi kocsi kíséri őket, és egy vagonban 30 személyt helyeznek el. Az őseik földjére visszatérő svábok magukkal vihetik értéktárgyaikat, ékszereiket, készpénzüket (az idegen valuták kivételével), továbbá személyenként 20 kilogrammos élelmiszercsomagokat is... A hazatelepülők a határozatot teljesen nyugodtan, egykedvűen veszik tudomásul. Sehol semmiféle ellenszegülés vagy tiltakozás nincs." 6 Zsolt Béla a Magyar Radikális Párt nevében kijelentette, hogy sem őt, sem pártját nem lelkesíti a potsdami határozat, amelynek nyomán a magyar kormány a hazai német nemzetiségű lakosság kitelepítéséről intézkedő rendeletét kibocsátotta. Az erő-32 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó — Gondolat Könyvkiadó, 1983. 649. o. 33 Balogh Sándor: Magyarország külpolitikája 1945-1950. Kossuth Könyvkiadó, 1988. 77-103. o. 34 Magyar Közlöny, 1945. 211. sz. 35 Balogh Sándor: i.m.: 94-97. o. 36 Világ, 1946. január 17.
