Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
762 IZSÁK LAJOS dorolt át a bécsi döntések után a Felvidékre, Kárpátaljára és Erdélybe. Ez utóbbiak közé tartoztak — mint legnagyobb csoport, közel 4000 család — a háború idején Bácskába telepített bukovinai, illetve moldvai székelyek, akik velük egyidőben odaköltöző „vitézi" telepesekkel — további 8-9000 család — elhagyni kényszerültek a háború végén Jugoszláviához visszakerülő Bácskát.2 7 Sok hányódtatás, egyéni tragédia, anyagi veszteség és más emberi sorscsapás után 1945 tavaszán érkeztek Magyarországra. Többségük kezdetben a Dunántúlon próbált családjának „szállást keresni". 1945 március-áprilisában, a földosztásról szóló kormányrendelet megjelenése után a bukovinai és moldvai székelyek nagy részét Tolna és Baranya megyében, az internált német nemzetiségi — korabeli kifejezéssel élve: sváb — lakosság házaiba és birtokaira telepítették. A végrehajtás során nem egy helyen hibák és visszaélések történtek a német nemzetiségű lakosság sérelmére, de az is igaz viszont, hogy a volt volksbundisták kifejezetten ellenségesen, sőt, a tetlegességtől sem visszariadva fogadták a telepeseket.2 8 A Budapesti Nemzeti Bizottság 1945. április 11-i ülésén vitatta meg ezt a kérdést a földosztás végrehajtásával keletkezett problémákkal összefüggésben. Supka Géza felszólalásában — a Polgári Demokrata Párt nevében — helytelenítette a „sváb község", vagy ahhoz hasonló megjelölést, és olyan elvi döntést javasolt, amely élesen elválasztja egymástól a politikai felelősséget és a nemzeti hovatartozást. Véleménye szerint csak a Volksbundhoz tartozókat, illetve volt tagjait kell „sújtani", de nem azért, mert svábok. Gerő Ernő azzal utasította el Supka javaslatát, hogy „nem egyedül Hitler bűnös a most történtekben, hanem a németségnek is osztozni kell sorsában... nem véletlen az, hogy éppen Németország termelte ki Hitlert".2 9 A többi politikai párt képviselőjének meghallgatása után végülis a vita eredménytelenül zárult, a BNB semmilyen irányban nem foglalt állást. Az Ideiglenes Nemzeti Kormánynak a Népgondozó Hivatal felállításáról szóló 1945. május 4-i rendelete utalt a német nemzetiségű lakosság kitelepítésére.3 0 De ez a rendelet is csupán annyit állapított meg, hogy „a fasiszta németek kitelepítésének" végrehajtása a Népgondozó Hivatal feladata. A rendelet megjelenése után a PDP lapja már — Supka fentebbi állásfoglalásával szemben — azt állította, hogy az eljárás nemcsak a volkbundista svábok ellen indul meg, hanem minden német nemzetiségű lakos ellen, aki nem volt hűséges Magyarországhoz. „A svábkérdés megoldásának egyik következménye lesz — írta a Világ —, hogy Budapest környéke végre magyar lesz."31 A magyarországi németek kitelepítéséről a szövetséges nagyhatalmak potsdami konferenciája (1945. július 17,-augusztus 2.) hozott határozatot. A szövetséges nagyhatalmak a hitleri Németországnak az emberiség ellen elkövetett súlyos bűnei miatt 27 Korom Mihály: A magyar népi demokratikus átalakulás néhány sajátossága (1944-1948). Történelmi ismeret — történelmi tudat. Szerkesztette: Balogh Sándor. Kossuth Könyvkiadó, 1984. 71. o. ~8 Világ, 1945. augusztus 2. 29 A Budapesti Nemzeti Bizottság jegyzőkönyvei 1945-1946. Szerkesztette: Gáspár Ferenc és Halasi László. Budapest, 1975. 84. o. 30 Magyar Közlöny, 1945. 26. sz. 31 Világ, 1945. június 2.
