Századok – 1990
Tanulmányok - Izsák Lajos: A polgári ellenzéki pártok Magyarország nemzetközi helyzetéről külpolitikai lehetőségéről (1944–1947) V–VI/753
760 IZSÁK LAJOS Mindszenty, hanem az Országos Nemzeti Bizottság zárta le: ez a szervezet ugyanis a választásokon való indulásra Barankovics Istvánnak adott engedélyt. A döntés után néhány nappal, a Demokrata Néppárt 1945. szeptember 25-i értekezletén Barankovics meghirdette pártja programját.2 A pártelnök a DNP elvi célkitűzéseit a természetjog érvényesítésében határozta meg, mivel — szerinte — XI. és XII. Pius pápa is ebben jelölte meg a nemzetközi és belső állami élet helyes szabályozását, sőt, ezek az elvek érvényesülnek az Atlanti Chartában és a San Francisco-i határozatokban is, amelyek a korabeli nemzetközi helyzet legfontosabb meghatározói voltak. „A természetjog tiszteli és védi a nemzeti eszmét — mondotta Barankovics —, de elveti azt a mások leigázására törekvő, vagy más népek jogait nem tisztelő pogány sovinizmust, amely világszerte a nemzeti öncélúság ürügyén önző módon függetlenítette a nemzeti célokat az emberiség egyetemes érdekeitől, és ekként a békének és a népek jó egyetértésének egyik legfőbb akadálya, sőt, megbontója lett."22 Ehelyett a DNP az „isteni útmutatások" alapján azt hirdeti, hogy minden nemzetnek tevékeny részt kell vállalnia az emberiség egyetemes céljainak megvalósításából, illetve az egyes országok kül- és belpolitikáját nem szabad kivonni az erkölcsi törvények uralma alól. Barankovicsék a párt legfőbb célját a kifelé független, befelé szabad demokratikus magyar állam megteremtésében és felépítésében jelölték meg. Tisztában voltak azzal, hogy jóllehet, a fegyverszüneti kérelem teljesítésének következtében a magyar államiság nem veszett el teljesen a háború következményeként, de teljes állami függetlenségről még nem lehetett beszélni. Éppen ezért Barankovics a DNP konkrét külpolitikai törekvéseit, céljait illetően nem véletlen, hogy a fegyverszüneti egyezmény döntéseiből indult ki, szem előtt tartva azt a fontos tényt, hogy „a fegyverszüneti kérelem fölötti döntést közvetlenül a Szovjetunió tartotta kezében, a Szovjetunió pedig nem azonosította a magyar nemzetet a háborúra elszánt hazaárulók társaságával, hanem a fegyverszüneti kérelmet az osztatlan magyar nemzet kérelmeként fogadta és teljesítette, a nagy szövetségesekkel, a Brit Birodalommal és az Amerikai Egyesült Államokkal együtt".2 3 Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia világpolitikai szerepe már régen is megkövetelte, hogy e nagy népek és köztünk a kölcsönös egyetértés meglegyen. A második világháború és következményei azonban nem az angolszász nagyhatalmak és Magyarország, hanem a Szovjetunióval kapcsolatban változtatták meg a leggyökeresebben helyzetünket. A szovjet-magyar viszony alapjait meghatározó tényezőként a következőkre utalt Barankovics: „egy bűnös klikk jogos indítóok nélkül Magyarország nevében hadat üzent a Szovjetuniónak, ennek ellenére közvetlenül a Szovjetunió elhatározásaképpen kaptunk fegyverszünetet, a szovjet seregek verték le országunkról a hitleri bilincseket, a Szovjetunió csapatai tartják megszállva az országunkat; a közel kétszázmilliós, győztes Szovjetunió a legyőzött, kis Magyarországnak szomszédja lett; a békekonferencián most a Szovjetunió, mint győztes világhatalom, hallatja szavát sorsunk meghatározásába". Ε tényekből is következett — amit már 21 Dr. Barankovics István: Programbeszéd a Demokrata Néppárt 1945. évi szeptember hó 25-iki értekezletén. Budapest 1945. 32. o. 22 Uo. 10. o. 23 Uo. 26. o.
