Századok – 1990

Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708

750 PINTÉR ISTVÁN ges német akció bekövetkeztével felkészületlensége miatt katasztrófához vezethetnek. A párt központi lapja — a Béke és Szabadság — már március elején arra figyelmez­tetett, hogy „mire felocsúdunk, azon vesszük észre magunkat, hogy (a németek) meg­szállták az egész országot". A Kossuth-rádió március 14-i adásában is arra figyel­meztetett, hogy „visszahozhatatlan alkalmat mulasztunk el a Hitlerrel való szakításra, s ha a náci hadak már hazánkban fognak állni, ha már átvették az ellenőrzést..., ak­kor a szakítást sokkal nehezebb, vagy éppen lehetetlen lesz végrehajtanunk". A Kállay-kormány alkalmatlan volt a német megszállás megakadályozására, a baloldal pedig a kormány nélkül erőtlen és felkészületlen. A német megszállás után megalakult Magyar Front, amelynek két pillére immár az illegalitásba került SZDP és a Békepárt volt, fő feladatának továbbra is a háború­ból való kiválást tekintette, s ehhez 1944 késő nyarától már Horthy és tábora meg­nyerését sem tartotta kizártnak. A Magyar Frontnak Horthyhoz intézett 1944. szep­tember 20-i memoranduma a román.bolgár és finn példa követésére, a Hitlerrel való szakításra szólította fel a kormányzót. Ezzel visszaszerezve „cselekvési szabad­ságunkat" — a hadsereg és a demokratikus pártok „együttműködésével" — az or­szág álljon át a szövetségesek oldalára. Ennek érdekében — a belső feltételek meg­teremtése mellett — fegyverszünetet kell kérnie a szövetséges hatalmak kormányaitól, hogy támogatásukkal megteremtődjenek a kiugrás politikai és katonai feltételei.137 Még a kiugrás elvetélése előtt fogalmazta meg a Kommunista párt (ekkor már e néven szerepelt) 17 pontból álló, „az újjászülető Magyarország felépítésének prog­ramtervezetét", amelyet elfogadásra a Magyar Front elé kívánt terjeszteni. Erre azon­ban a bekövetkezet események miatt már nem került sor. A tervezet 9. pontja foglal­kozott a nemzetiségi kérdéssel, és a 16. az ország leendő külpolitikájával. Mindkét pont mind szellemében, mind tartalmában időt állónak bizonyult, sőt, néhány vonat­kozásban még napjainkban is megvalósítandónak tekinthető. Ezért a tanulmány összegezése gyanánt álljon itt befejezésül e két pont: „9. A Népköztársaság az állam területén élő összes nemzetiségeket gazdasági­lag, politikailag és kulturálisan egyenjogúnak nyilvánítja. Biztosítja a nemzetiségek­nek a közigazgatásban, az állami élet minden területén való részvételüket, egyenjogú és arányos képviseletüket a törvény hozásában és végrehajtásában. A közigazgatás hi­vatalos nyelvét az adott vidék nemzetiségi összetétele adja meg. Több nemzetiségű vidéken minden nemzetiség nyelve a hivatalos nyelv közé felvétetik. A nemzetiségi iskolák, tanerők képzése, nemzetiségi társadalmi és kultúrintézmények ugyanolyan el­bírálásban és állami támogatásban részesülnek, mint a magyar nemzetiségűeké... 16. A Népköztársaság külpolitikailag a Szovjetunióval és valamennyi szom­szédos demokratikus állammal békés viszonyban és a legszorosabb gazdasági, társa­dalmi és kulturális együttműködésben kíván élni. Célja a Duna-medence és Balkán népei egyetlen demokratikus népcsaládjának megvalósulása, összhangban a Szovjet­unióval. Addig is vitás területi kérdéseinket, az államhatárok megvonását a legtelje­sebb nemzetiségi jogok tiszteletben tartása és megadása mellett a kölcsönösség alap­ján békés úton rendezzük szomszédos államainkkal."13 8 137 Dokumentumok... 1935-1945. 545-547. o. 138 Dokumentumok... 1935-1945. 553-557. o.

Next

/
Oldalképek
Tartalom