Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 749 attól tartottak, hogy ilymódon a Szovjetunió befolyása Magyarországra nagyobb lesz, mint amint ők várták. Foglalkoztatta őket az is, hogy az angolok miként látják „az oroszok" jövőbeni szerepét ebben a térségben. Böhm szerint a jövőben Magyarországnak mindenképpen „jószomszédi viszonyt" kell létesítenie a Szovjetunióval, de semmiképpen sem kell attól tartani, hogy „a Ti területetek oda tartozó érdekszféra" lesz. Az angolok erről megfelelően gondoskodtak — írta a párt vezetőinek megnyugtatására Böhm Vilmos.134 Ez a keletről jövő fenyegetés tekintetében némileg megnyugtatta a pártvezetést, de egyre jobban aggasztotta őket a németekkel megromlott kapcsolat folytán a szélsőjobboldal heves támadása a pártszövetség és a Kállay-féle politika ellen. Ez késztette Peyert Kállay mellett nyílt fellépésre a parlamentben, amikor leszögezte: minden politikai ellentét ellenére támogatjuk a kormányt az ország függetlensége, területének épsége, a rend és nyugalom fenntartása kérdésében.13 5 Ugyanakkor élesen bírálta a hadbalépést, és követelte, hogy a kormány tegyen hathatós intézkedéseket a háromhatalmi szerződés felmondására. 1944 kora tavasza teljes zűrzavart teremtett az SZDP vezetésében. Egyrészt a pártszövetség felbomlasztására tett kísérletek, a szélsőjobboldal támadásai, másrészt a Vörös Hadsereg közeledése a Kárpátokhoz, s főleg pedig az ország német megszállásának lehetőségéről kapott információk cselekvő lépésekre sürgette a pártot a Kisgazdapárttal együtt. Mint ismeretes: elkéstek. * A kommunisták — Békepárt néven — 1943 őszén lényegesen reálisabban ítélték meg a fasiszta tömb, benne Magyarország helyzetét is, mint a szociáldemokraták. Ennek oka abban rejlett, hogy az antifasiszta világkoalíciót egységesebbnek tartották, és nem manipuláltak azon belül egyik fél rovására, vagy előnyére. Az antifasiszta frontok sikerei 1943 végén a kommunisták számára egyértelművé tették, hogy a fasizmus „válságából nincs többé kivezető út, ez már csak bukásba torkollhat". Ebből az alapállásból értékelték a moszkvai külügyminiszteri és a teheráni konferenciát is. „Fő jelentőségük abban áll" — szögezte le a párt helyzetelemző írása —, hogy „megrövidítik a háborút", egyrészt azzal, hogy megszilárdítják a szovjet-angolszász szövetséget, elkerülve annak lehetőségét, hogy bármelyik fél a fasisztákkal különbékét kössön, s végül azzal, hogy „meggyorsítják a vazallusok eltávolodását Hitlertől". Az adott helyzetben Magyarország számára egyetlen lehetőség adódik, minél előbb olyan feltételeket teremteni a különbékéhez, amelynek egy esetleges német beavatkozás miatt vannak „kockázatai és veszélyei", de még mindig „előnyösebb Hitler háborújának továbbfolytatásánál".136 Kétségtelen, a kommunisták túlértékelték az országon belüli demokratikus és Hitler-ellenes erők lehetőségét a különbéke megteremtésére, helyes volt viszont az állásfoglalásuk abban, hogy azok a különbéke-kísérletek, amelyeket az ellenzék — Kállayt támogatva s benne reménykedve — folytat egy esetle-134 PI Arch. 258. f. 2. es. 30. 6. e. 135 Képviselőházi Napló XVIII. kötet. 640. ο. 136 Dokumentumok... 1935-1945. 425-435. ο.
