Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
748 PINTÉR ISTVÁN A programtervezet a nemzeti kisebbségek jogait az államforma kérdésénél a következőkben összegezte: „a nemzeti kisebbségek jogait a túlnyomóan nemzeti kisebbségek által lakott területeken, az illető kisebbség anyanyelvének használatát a tanintézetekben, a közhivatalokban, a bíróságoknál és általában az állami igazgatás minden ágazatában biztosítani kell".13 1 Tehát szemben a korábbi állásponttal — számolva a visszacsatolt területek további megtartásával — a tervezet már nem foglalta magában a nemzetiségek önrendelkezési jogát. 1943 nyarán részben a katonai események, részben az újból nekilendült titkos tárgyalások arra késztették az egymáshoz közeledő két pártot, a szociáldemokratákat és a kisgazdákat, hogy a szicíliai partraszállás másnapján, július 12-én közös memorandumban szólítsák fel a kormányt, hogy az „a tényleges helyzet konzekvenciáinak levonása" után „jelentse be, és hozza diplomáciai úton az érdekelt államok kormányainak tudomására, hogy Magyarország megszűnt hadviselő állam lenni". „Békét akar minden irányban, és erkölcsi, szellemi és gazdasági javainak egy jobb korszakba való átmentését." Röviddel e dokumentum Kállayhoz való eljuttatása után a szociáldemokraták megismerkedtek Bajcsy-Zsilinszky memorandumával is, amellyel jórészt egyetértve jutott el az a Kisgazdapárt nevében a kormányfőhöz. Ezt követte a két párt szövetsége, amely állást foglalt abban, hogy a jövőben mind kül-, mind belpolitikai kérdésekben a parlamentben és azon kívül is közösen lépnek fel. 1943 nyarán mindkét párt közelinek tartotta a háború befejezését, és legfőbb feladatnak a német megszállás elkerülését, illetve a háborúból a békébe való olyan átmenetet, amely „elkerüli" 1918-1919-et. Az olasz fegyverszüneti egyezményt követően Kállay bejelentette a korábbi egyezmények automatikus megszűnését, s ezzel de facto Magyarország „semlegességének" visszanyerését. Lényegében ezt követően került sor a két párt azon közös álláspontjának dekralására, miszerint: „a háromhatalmi egyezmény összeomlása" felmentette a kormányt azon kötelezettsége alól, amely eddig visszatarthatta attól, hogy ne deklarálja „azt az eredeti semlegességet..., melyet a Teleki-kormány a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozásunk előtt elfoglalt". A dokumentum gyors cselekvésre szólította fel a kormányt, hogy még „az utolsó pillanatban", „a kisebb kockázatot vállalva" „kivonuljunk ebből a háborúból".133 Feltehetően a Kállay előzetes fegyverszüneti megállapodásáról terjengő hírek is szerepet játszottak a dokumentum nyiivánosságra hozásában, valamint az, hogy a nyugati demokratikus politikai erők, mindenekelőtt az angol és svéd munkáspárt sürgette a pártszövetség aktívabb tevékenységét. Böhm Vilmos, aki 1943 nyarától kapcsolatban állt a stockholmi követségen keresztül a kormánnyal és az SZDP-vel is, Szakasits Árpádnak írott levelében „gyorsabb cselekvést, legalább a semlegesség deklarálását" és „a keleti fronton lévő katonai egységek hazahívását" sürgette első „menetben". 1943 őszén azonban az események kedvezőtlen fordulatot vettek a párt elképzeléseinek realizálására. Az angol-amerikai csapatok előnyomulása megállt, miközben a szovjet hadsereg gyors ütemben közeledett a Kárpátokhoz. Az SZDP vezetői 131 U.o. 132 PI Arch. 658. f. 5/248. <5. e. 133 Kis Újság, Magyar Nemzet, Népszava, 1943. szeptember 12.
