Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 745 A Kommunisták Magyarországi Pártját váratlanul érte a Szovjetunió megtámadása. Magyarország hadbalépésének másnapján, majd szeptember 1-i határozatában megállapította, hogy ezt a háborút Hitler nem nyerheti meg, és kudarcával magával rántja „szövetségeseit" is, amennyiben azok kitartanak mellette. Ezért legfőbb teendőnek a kommunisták és minden Hitler-ellenes erő számára „a céltalan szovjetellenes háború befejezését", a német fasiszták oldaláról való leszakadást, „a szovjet-angolamerikai blokkra való támaszkodáson keresztül" az ország függetlenségének helyreállítását, a demokratikus átalakulást tartotta.12 1 Az antifasiszta világkoalíció létrejötte, és benne — különösen a németek moszkvai veresége után — a Szovjetunió szerepének megnövekedése a kommunistákban azt a meggyőződést érlelte, hogy nemcsak a fasizmus szenved vereséget, hanem a háború után egy demokratikus folyamat közbeiktatásával megnő az egyes országokban a szocializmusba való átmenet lehetősége is.12 2 A Szovjetunió, Anglia és Amerika által Washingtonban kötött katonai és politikai szövetség, melyhez 26 állam csatlakozott, hatalmas jelentőségű — szögezte le a KMP központi lapja, a Szabad Nép 1942 februári száma. Elsősorban hatalmas szövetséget jelent, mely abszolút katonai és gazdasági fölényével meggyorsítja a Hitler-fasizmus és a tengelyhatalmak leverését. Továbbá a megállapodás értelmében ezek az államok Hitler leverése után is együttműködnek a világ újraépítésében. A nemzetek önrendelkezése jogán kötelezik magukat a résztvevő államok, hogy nem fognak beavatkozni abba, milyen formák között akarják az egyes népek állami életüket berendezni, mindez megerősíti a fasizmus ellen harcoló államok és népek elszántságát a háború győztes befejezésére, és széles távlatokat nyit a jövő számára. A kommunisták, miképpen a szociáldemokraták is, jól látták, hogy Hitler a területi revíziót használja fel arra, hogy az abban érdekelt országokat még mélyebbre rántsa a háborús pusztulásba. A KMP azért is hangsúlyozta: tudatosítanunk kell mind a magyar, mind az idegenajkú dolgozókban, hogy közös az érdekük, közös az ellenségük. „Hirdetnünk kell, hogy ellenzúnk minden olyan hódítást és visszacatolást, amely a lakosság megkérdezése nélkül, vagy annak akarata ellenére ment végbe. Rablásnak tekintjük, ha a nemzetiségi lakosságtól elveszik a földjét vagy üzletét, hogy betelepített magyaroknak adják. Fel kell emelnünk szavunkat minden olyan ténykedés ellen, amely nyelve miatt megbántja, vagy háttérbe szorítja a nemzetiségi lakosságot."12 3 A kormányfő-változásnál is mindjárt jelezték a kommunisták, hogy attól alapvető módosulás nem várható. A „lavírozó" politika, ha hoz is átmeneti sikereket, ha sikerül is Hitler „nyomását" kivédeni, az általa elképzelt úton az ország nem menthető meg.12 4 A VKF kúlönbíróságának a Schönherz-perben benyújtott vádindítványában olvasható, hogy a kommunisták a szociáldemokrata és szakszervezeti munkássággal és más erőkkel arra szervezkedtek, hogy „tengelyeellenes propagadával és Szovjet-Oroszország (és szövetségesei) elkerülhetetlen győzelmének hangoztatásával a háromhatalmi egyezményben vállalt kötelezettségek teljesítésével szemben ellen-121 Dokumentumok... (1935-1945) 290-293. o., Szabad Nép, 1942. 122 Szabad Nép, 1942. február. 123 Szabad Nép, 1942. április. 124 U.o.
