Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
742 PINTÉR ISTVÁN csak a kommunisták körében, hanem a Hitler-ellenes erők oldalán küzdőknek is. Magyarországon, mivel nem volt közvetlen részese a háború kirobbantásának, és a KMP szervezetileg gyenge volt, nem jelentett olyan súlyos problémát, mint a szomszédos országokban. Ami a KMP-ben is súlyos gondokat okozott, az a Szovjetunió magatartása volt, mindenekelőtt a már említett szovjet-német megnemtámadási szerződés. A párt ebben a kérdésben politikailag helyes választ adott, amit a történelem is igazolt, jóllehet mindmáig heves viták, ellentmondó álláspontok kísérik. A megegyezés — hangsúlyozta Rózsa Ferenc erről szóló részletes írásában — a világpolitikai helyzet sajátos, kényszerszülte eredménye. „A Hitlerrel való megegyezés úgy Hitler, mint Chamberlain számára megnehezíti az Oroszországgal való szembefordulást. Az általuk készített háborút egymás ellen való harcukra korlátozza, melyből Oroszország semlegessége és megerősödése mellett csak mindkét fél meggyengülése és a világkapitalizmus és a szocializmus erői közötti küzdelemből az utóbbi javára való nagymérvű eltolódás adódhat."11 3 Kétségtelen, ma már vannak vitatható megállapításai e dokumentumnak, de az akkori ismeretek tükrében és végkövetkeztetésében helytállónak bizonyult. Miközben a párt az egyezménynek is tulajdonította, hogy megjavultak Magyarország és a Szovjetunió kapcsolatai, hogy a „meglazult antikomintern-paktum" nagyobb mozgásteret biztosít az országnak, tartott attól, hogy Teleki semlegességi politikája nem tudja távoltartani az országot a háborútól. Magyarországnak pedig létérdeke volt a háborútól való távolmaradás, s ez csak úgy valósítható meg — szögezte le a KMP vezetése — ha „függetleníti magát mindkét imperialista csoporttól", és megpróbál baráti viszonyt kialakítani a Szovjetunióval", ami az ország függetlenségének garanciája lehet.1 4 1940 nyarán, amikor ismét napirendre került a revízió ügye, a párt határozatában megállapította: a területi kérdésben el kell vetni a fasiszta tömbtől várt megoldást, mert ez végleg alárendeli az országot a tengelynek, továbbra is megosztja a térség egymásra utalt országait, ezért nincs más megoldás, mint „az érdekelt népek szabad, békés megállapodásai alapján" megteremteni „a Duna-medencében a nemzeti kérdés igazságos megoldásának feltételeit".11 5 A második bécsi döntés nyomán a kommunisták úgy vélték, hogy ezzel Teleki lényegében feladta eddig folytatott „kiváró" politikáját. Nyomában Magyarország támaszként és ágyútöltelékként szolgálja majd Németország és Olaszország „délkeleteurópai imperialista törekvéseit". A KMP 1940 őszén egy Balkán ellen irányuló esetleges német-olasz agresszióval számolt, amelynek revíziós követelései miatt Magyarország is részese lehet, de nem számolt a Sovjetunió megtámadásának lehetőségével. Sőt, úgy látta, hogy a megjavult magyar-szovjet viszonyt a pártnak is fel kell használni egyrészt a kapcsolatok elmélyítésére, másrészt a Szovjetunió vívmányainak megismertetésére.11 6 Végzetesnek minősítette a háromhatalmi egyezményhez való csatlakozást, amit szerinte aligha tud ellensúlyozni a jugoszlá v-m agyar „örökbarátsá-111 Pintér István: Rózsa Ferenc. Kossuth Könyvkiadó, 1938. 215. o. 114 A dokumentumot lásd: Párttörténeti Közlemények 1962. május, 175-176. o. 115 U.o. 182-186. o. 116 Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből 1935-1945. 233-236. o.
