Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 743 gi" szerződés, de mindenképpen mérsékelheti a Szovjetunióval való kapcsolatok gyors javulása. A kommunisták reménykedését szertefoszlatta, s az ország külpolitikai helyzetét katasztrofális irányba fordította Horthyék szerződésszegése, Jugoszlávia megtámadása. A párt Teleki öngyilkosságát úgy értékelte, hogy a „reménytelen helyzetben", amikor választania kellett, hogy „a német követeléseknek tesz-e eleget, vagy a magyar nép békeakaratának", nem látott más választást, mint az öngyilkosságot. „A magyar uralkodó klikk — alig néhány héttel a barátsági szerződés után — szószegő lett" — szögezte le a párt levele — „idegen imperialista hatalom oldalán Magyarországot belevitte egy igazságtalan rablóháborúba". Teleki felelősségét is hangsúlyozza, mert a németeknek tett újabb és újabb engedményekkel" aláásta saját politikai elképzeléseit. Utóda külpolitikáját még veszélyesebbnek tartotta, mert — szemben azon kormányfői nyilatkozatával, hogy folytatni fogja elődje politikáját — „biztos, hogy kész a Németországgal való szorosabb együttműködésre."117 Mindennek ellenére a KMP 1941 nyarán nem számolt a Szovjetunió megtámadásával, sőt fellépett az olyan híresztelések ellen, amelyek a közeli német agresszió lehetőségét terjesztették. * A Szovjetunió elleni német agressziót követően az SZDP egyértelműen azon az állásponton volt, hogy Magyarországnak mindenképpen távol kell maradnia ettől a háborútól. Egyúttal állást is foglalt a Szovjetunió mellett. A pártvezetőség több tagja leszögezte, hogy a Szovjetunió „akarata ellenére sodródott bele a háborúba..., s most ezekben a sorsdöntő időkben nem tehetünk mást, mint szívvel-lélekkel Szovjet-Oroszország mellé állni". Különösen megerősödött ez az álláspontjuk, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Anglia és az USA is a Szovjetuniót támogatja, és kibontakozóban voltak egy antifasiszta világkoalíció körvonalai. A szociáldemokraták szrint a német-szovjet háború az egész külpolitikai frontot „átállította", és az angol-amerikai-szovjet közeledéssel „messze túlmutató fejlődés horizontja nyílt meg". Magyarország hadbalépése ellen, ha nyíltan nem is, de különböző megnyilvánulásokkal kifejezte egyet nem értését. (Peyer Károly pl. Bárdossynak a hadbalépésről tett parlamenti bejelentésekor el akarta hagyni az üléstermet, de ebben a szélsőjobboldali képviselők megakadályozták.) A Népszava egyetlen alkalommal sem volt hajlandó a Szovjetuniót pocskondiázó, az agressziót méltató, helyeslő cikket közölni. Ezért a háborúpárti sajtó élesen támadta az SZDP lapját. „A Népszava valósággal tüntetett az objektivitással, amelyből minduntalan kisikolt a nagyon is világos, de érthető elfogultság" — írta a kormány lapja, a Függetlenség. A vezérkari főnök is azon háborog, hogy amíg a párt és lapja korábban nem egyszer élesen támadta a szovjetet, most nem helyesli az ellene folyó háborút, egy szava sincs a szovjet rendszer ellen, nem üdvözli a német győzelmeket, „egyszóval a szovjetek oldalán áll".11 8 „Kétségtelenül szimpátiával figyeli a Szoci-117 Pintér István: Rózsa Ferenc. 125-126. o. 118 Bővebben lásd: Pintér István: A szociáldemokrata párt története id. mii. 281-292. o.
