Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
736 PINTÉR ISTVÁN A KMP a fasizmus németországi hatalomra kerülése után rövid külpolitikai elemzéseiben helyesen ismerte fel, hogy az uralkodó osztályok is megosztottak az ország külpolitikai törekvéseinek kérdésében. A Bethlen bukása és a Károlyi-kormány megalakulása után kibontakozó francia orientációt átmenetinek, rövid életű lehetőségnek tekintette a kommunista párt. „A Károlyi-kormány nem jelent végleges megoldást, mert fel fogják robbantani a fasizmuson belül a francia-olasz imperializmus által szított ellentétek"9 1 — olvasható a párt 1931 végi elemzésében. Gömbös kormányra kerülése után a párt számára egyértelmű volt az olasz orientációhoz való visszatérés az ország külpolitikájában, s méginkább a német fasizmussal való kapcsolatkeresés. Ugyanakkor azt is látták, hogy az uralkodó osztályok Bethlen-szárnya, miközben a revízió reményében — bár óvatosan — nem ellenzi a német fasizmussal való együttműködést, nem lelkesedik Gömbös németbarát koncepciójáért, s továbbra is az olasz-osztrák kapcsolatot tartja döntőnek, sőt, a kisantant felé sem akar „elzárni" minden lehetőséget. A közös külpolitikai érdekük, azaz a „revízió mindenáron" azonban hangfogót parancsol rájuk, és az visszafogja a közöttük lévő problémák nyílt színen való jelentkezését. A Gömbös-féle külpolitikai törekvések kövekeztében — figyelmeztet a KMP 1935-ös májusi Elvtársi levelében — „Magyarország a Duna- medencének Ausztria mellett legnyugtalanabb partja, és a magyar dolgozókra különös felelősség háramlik a fasizmus háborús kalandorpolitikájának megakadályozásában."92 A KMP támogatta, és a propagandában maximális kihasználását szorgalmazta a Szovjetunióval megkötött magyar diplomáciai kapcsolatoknak, a Szovjetuniónak az európai politikában mind meghatározóbbá váló szerepének bemutatásával. A népfrontpolitika kimunkálása során a párt ismét visszatért az ország külpolitikai helyzete alakulásának elemzésére. Az 1936-os januári „Elvtársi levél" egyértelműen leszögezi, hogy Magyarország elkötelezte magát a háborús erők oldalán, aminek „fenyegető következményei" még a rendszer fő támaszainak egy részében is visszatetszést szül, de érdemi ellenállást nem vált ki. A trianoni békeszerződést erőszakkal megváltoztatni akaró külpolitikai koncepció mindenképpen háborúhoz, katasztrófához vezet. Ε politikával szemben csak a békeszerető erőkkel és szomszéd államokkal való együttműködés, a Népszövetség azon akcióinak támogatása, amelyek az agresszorok ellen irányulnak, hozhatja meg az országnak a nyugalmat, jogos igényének napirendre tűzését.93 A KMP helyesen ismerte fel, hogy a fasizmus elleni harcban a nemzeti érdekek védelme elsőrendű feladata a progressziónak. A fasizmus a munkásmozgalom nemzeti nihilizmusára, internacionalizmusára hivatkozva demagóg módon felhasználja azokat, és a KMP nem engedheti át ezt a „terepet" a reakciónak. A KMP politikájában — a népfrontos stratégiával egyidőben ezért is került előtérbe a nemzeti tradíciók felelevenítése, Trianon revíziójának új módon való megközelítése. A párt elvetette azt a korábbi álláspontját, hogy a revízió csak a szocialista forradalom keretében 91 PI Arch. 500. f. 2/213. ő. e. 92 U.o. 500. f. 2/517. 93 Dokumentumok a forradalmi munkásmozgalom történetiből. 1935-1945. (Összeállította: Pintér István-Svéd László) Kossuth Könyvkiadó, 1964. 38, 63. o.
