Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 737 oldható meg. Új felfogása szerint ezt a fasizmus elleni harc részeként kell kezelni, továbbá a szomszéd országokkal való tárgyalások útján van lehetőség ennek korrigálására. A másik lehetőség és feladat a fasizmus elleni harcban a dunai népek összefogása, — a már korábban is visszafogottan felvetett — Duna-konföderáció keretében. A fenti meggyőződés is szerepet játszott abban, hogy a párt a Márciusi Frontban tömörült demokratikus erőkkel közösen a 12. pontban megfogalmazta a Dunakonföderáció követelését. Ε gondolatot a szomszédos országokban élő magyar progresszió, sőt, a hazai demokratikus erők egy része is támogatta. A kialakult történelmi körülmények között Kelet-Európában „a kis nemzetek fenyegetett függetlenségét" megvédeni csak a kisebbségi kérdés rendezésével és „a rokon sorsú szomszéd népek" közös regionális" összefogásával, a fasizmus elleni harcban egymásra találásával lehet.94 Bár ez az elgondolás akkor irreálisnak bizonyult az érintett országok ellentétes érdekei miatt, a benne foglalt gondolatok azonban azóta is aktuálisak. A KMP új népfrontos központi sajtója, a Dolgozók Lapja a magyar külpolitika alapvető feladatának tartotta a szakítást Hitlerrel, fordulatot az ország hovatartozásában. Különösen felerősödött ez a követelés az Anschluss után. Ha „történelmi szükségszerűség volt tegnap Ausztria megszállása", vélte a KMP, akkor történelmi szükségszerűségként következhet be Magyarország, majd Románia és a Balkán elfoglalása is. Magyarország „fontos szerepet játszhat" — hangzott a valósággá vált jóslat — „a náci birodalomnak Csehszlovákia és a Szovjetunió ellen tervezett háborújában".9 5 A párt még 1938 nyarán a francia-csehszlovák és csehszlovák-szovjet egyezmény alapján abban bízott, hogy Csehszlovákia megmenthető. Úgy vélte, hogy „ma ez a legerősebb közép-európai védőgát a német imperializmus ellen", és Csehszlovákia nem juthat Ausztria sorsára. Ha ugyanis ezt a „védőgátat" átszakítják, Közép-Európa sorsa megpecsételődött. Ezért szólított fel arra, hogy minden demokratikus erőnek — nemzetközi és nemzeti méretekben egyaránt — feladata Csehszlovákia megvédése. A bizakodás azonban nem igazolódott. München megpecsételte Csehszlovákia, egyben Közép-Európa sorsát is, egyúttal ez a demokratikus világ behódolását is jelentette Hitler előtt — írta Révai József a franciaországi magyar nyelvű kommunista Szabad Szóban. Ennek az eseménynek nincs szüksége megvárni „történelmi következményeit", hogy végleges véleményt mondjunk róla: az egész világ és „a magyar nép átka fogja kísérni őket és művüket".9 6 Révai München nyomán értékelte az első bécsi döntést és következményeit is. „München a hitleri Németország hegemóniáját hozta Csehszlovákián keresztül az egész Duna-medence és Balkán felé, ellene vagyunk annak, hogy a Hitler kegyelméből végrehajtott magyar revízió Hitler vazallusává tegye Magyarországot és népét. A revízióval űzött győzelmi mámor csak az új magyar nemzeti katasztrófa kezdetét leplezi, mert a külső revíziót az ország belső fasiszta átalakítása kíséri, mivel a visszacsatolt szlovenszkói magyarságot és az anyaország dolgozó népét a fasiszta pokol és a szovjetellenes koalíciós háború réme 94 A magyar népfront története, dokumentumok. Főszerkesztő: Szabó Bálint. Kossuth Könyvkiadó, 1977. 112. o. 95 Dolgozók Lapja, 1938. április. Ausztria intő példája. 96 Szabad Szó, 1938. november.
