Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
730 PINTÉR ISTVÁN deményezés volt) „egyik legfőbb pillérévé válhatott" (ami, mint ismert, végülis nem valósult meg). Nagyon találó, amit Mónus a Szovjetunió Duna-völgyi szerepéről írt. „Ma még ellenérzéssel fogadják a Szovjetunió Duna-völgyi szerepének lehetőségét, de a nagyhatalmi viszonyok alakulása ezt ma, vagy holnap létrehozhatja." Ugyanebben a számban Alexander Schifrin, aki írásában a Szovjetunió szerepével foglalkozik a kialakult válság közepette, még határozottabban húzza alá a Szovjetunió növekvő aktivitását az európai háborús feszültség elhárításában. „A Szovjetunió aktív európai politikája egyforma mértékben kapcsolódik Kelet- (helyesebben Közép-Délkelet-) és Nyugat-Európához." „Párizs, Prága és Moszkva az új „hármasszövetség" központja, s egyelőre Európa békéjének ígérete. Mónus — bár közelinek látja a háborút, elkerülhetőnek véli, ha a fasizmus által fenyegetett nemzetek és népek tudatában minden lehetőséget felhasználva küzdenek a háború ellen. Tulajdonképpen Mónus utolsó gondolatához kapcsolódik Austriacus álnév alatt Oskar Pollack „A szocialista külpolitika alapelvei" című cikke. A szerző abból indul ki, hogy amíg Nyugaton „konferenciákkal válaszolnak" Hitler fegyverkezésére és agresszív terveire, addig aligha lesz erő és hatalom, amely a német hadakat feltartsa elsősorban Közép- és Kelet-Európában. A szerző elutasítja a fasizmus elleni harcban a pacifizmus létjogosultságát, és kifejti: „Az 1936-os világpolitikának az a nagy hibája, hogy még mindig egyenrangú államként kezeli a diktatúrás hatalmi alakulatokat, a békefrontokat, olyan lehetőségeket ad nekik, amelyekkel azután visszaélnek. Nincs valódi békebiztosítás, ha nem állanak készen arra, hogy a béke érdekében, ha kell, erőszakot is alkalmazzanak. Azt a háborút, amellyel a diktatúrák fenyegetnek, csak akkor háríthatjuk el, ha készek vagyunk arra, hogy nem engedünk a zsarolásnak, és megkockáztatjuk a háborút éppen azért, hogy elkerüljük." Ismételten leszögezi: nem lehet a háborút azzal elkerülni, ha a fasizmust nyugtatgatjuk, tárgyalunk vele, engedményeket teszünk neki, szerződéseket kötünk vele. „Ez legfeljebb időbeli eltolódást jelent akkorra, amikorra a fasizmus a maga háborús készülődését jobban befejezte." A történelem igazolta, hogy a világ súlyos árat fizetett azért, mert nem fogadta meg azok javaslatát, akik a szerzőhöz hasonlóan vallottak: aki a békét akarja, annak szembe kell szállnia a fasizmussal. A szerző szerint a burzsoázia politikája — osztályérdekei okán — kevésbé hozható antifasiszta vonalra, ezért a munkásosztály pártjai közösséget vállalhatnak a polgári kormányokkal. Ekkor még hasonlóan vélekedett a Szocialista Internacionálé vezetője, Louis de Brouchere is, aki ugyancsak e külön számban írott „Válaszúton a világpolitika" című cikkében leszögezte: ha a fasisztáknak „a siker könnyűnek látszik, a támadás biztosan bekövetkezik. A belenyugvás struccpolitka, és egyben legbiztosabb módja annak, hogy a fasiszta diktatúrák elárasszák az egész világot". A békét „passzív módon" nem lehet megőrizni. Magyarországnak a világgazdaságban betöltött helyével és ennek politikai kihatásaival foglalkozott Buchinger Manó, majd néhány hónappal később Ákos László is.71 Ákos hangsúlyozta, hogy Magyarországot lényegében két ellentétes érdekeltsé" Szocializmus, 1937. 2-3. szám. Ákos László: Magyarország helye a világgazdaságban. Buchinger Manó hangsúlyozta, hogy Trianon az országot egyrészt izolálta szomszédaitól, másrészt belekényszerítette egy olyan veszedelembe, amelynek következtében főleg az elmúlt években a nagyhatalmak rivalizálásának eszközévé, ütközőpontjává tette. Elismerte, hogy Trianon igazságtalanságait jóvá kell tenni, csak ez teremt-
