Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 729 beleértve az elérhető revíziós igényeket is, akkor legjobb esetben meg kell maradni a semlegesség álláspontján.6 9 Az MSZDP-nek a harmincas évek második felében az elmúlt másfél évtizedhez képest lényegesen karakterisztikusabbá vált a külpolitikai helyzetelemzése, és az ebből levont következtetése, koncepciója. Ebben magától értetődően szerepet játszott a világbéke mind nagyobb fenyegetettsége, Magyarországnak a fasiszta táborban való végleges elhelyezkedése, s nem utolsósorban olyan éleslátású politikusok súlyának növekedése a párt politikájában, mint Mónus Illés, Buchinger Manó, vagy elsősorban írásaival jelentkező Rónai Zoltán. Az MSZDP helyzetét csak súlyosbította, hogy a fasiszta tábor az olasz-abesszín háború kirobbantásával, a rajnai övezet megszállásával, majd később Franconak nyújtott katonai támogatásával a nyílt agresszió útjára lépett. Mónus a Szocializmusnak a fasizmussal foglalkozó különszáma sikere után határozta el, hogy ugyancsak egy különszámot biztosítanak a világpolitikai helyzet elemzésének, elsősorban elméleti célzattal, hogy segítsen a párt megteremteni a „külpolitikai közvéleményt". Mire azonban a különszám elkészült, a csupán elméletinek szánt kérdés nagyon is gyakorlati „üggyé", azaz a háború és béke problémájává vált. Nem véletlen, hogy Mónus bevezető cikkének a „Két világháború között?" címet adta. Már egy hónappal előtte ugyancsak a Szocializmusban írott cikkében azt feszegette, hogy bár még a háborús frontok „nem egészen tiszták", a kockázat még mindkét oldalon nagy, úgy tűnik, „a békés kiegyenlítés" a két csoport között „lehetetlenné vált". Ennek legfőbb okát cikkének címe magában „rejti": a háború.1 0 Cikkében Mónus határozottan leszögezi, hogy „két világháború közé kerültünk. Az egyik mögöttünk, a másik közvetlenül előttünk." „A háború lehetősége, sőt veszélye a napnál világosabb, és hadüzenet nélkül bármelyik nap a valóság döbbenetes erejével szakadhat ránk." A hitleri Németország létrejöttével és agresszív terveivel szemben az egyaránt fenyegetett két nagyhatalom: Anglia és Franciaország ellentétes érdekei különböző, rövid életű egyezményeket hoznak létre, s gyengeségük arra inspirálja Németországot és részben Olaszországot, hogy „merész terveivel" nyílt színre lépjen. „Ha a világ bármelyik sarkában lángra lobban a szikra, az felrobbantja az európai, a közel- és távolkeleti puskaporos hordót, és új, az elsőt méreteiben messze felülmúló, borzalmasabb második világháborúba sodródunk." Mónus történeti távlatban vázolja fel, hogyan jutott a világ ilyen helyzetbe. Mindenekelőtt Franciaország felelősségét emeli ki, amely mint győztes nagyhatalom Európa „csendőre, bankára és diplomatájaként" igyekezett a világháború után megszerzett hatalmi pozícióját „éles külpolitikai fordulatokkal" megtartani és biztosítani, ami mindezek ellenére a 30-as évek közepére rendkívül ingataggá vált. Anglia politikáját nem annyira Európa, mint a világbirodalom érdekei határozták meg, csak ebből az alapállásból érdekelte Európa. A Harmadik Birodalom megjelenése szertefoszlatta az örökletesnek remélt európai rendeződést. Ebben az egyre kilátástalanabb helyzetben Mónus úgy vélte, hogy a Szovjetúnió szerepe mind meghatározóbb, és az európai kollektív biztonság (ami francia kez"" Szocializmus, 1935. április. Mónus Illés: Az ellenforradalom második kiadásban. "Szocializmus, 1936. április. Mónus Illés: A háború útja.
