Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
726 PINTÉR ISTVÁN ellentétekből profitálhat — szögezte le Lukács György. Világossá vált, hogy „a Szovjetunió ellen háború áll az európai politika homlokterében." (Ezt mint láttuk, ha nem is ilyen hangsúllyal, az MSZDP is vallotta.) Ebbe Magyarország feltétlen be fog kapcsolódni. Ugyanakkor a francia-angol ellentétek háttérbe szorulása Közép- és Délkelet-Európa ellentéteit is a szovjetellenes háború előkészületeinek rendelte alá, így ez a gyakorlatban Bethlen külpolitikai törekvéseinek is gátat szab, ami egyúttal Bethlen „presztízsét is aláássa".5 8 A nagy világgazdasági válság alatt a KMP külpolitikai koncepciójának meghatározó eleme volt az a meggyőződés, hogy a világ-imperializmus a Szovjetunió elleni háborúra készül, és ebben támogatják a szociáldemokrata pártok is. Legfőbb feladatának látta tehát ennek leleplezését, a Szovjetunió védelmét, a háborús előkészületek megakadályozását. Trianon revíziójával szemben annak felismerését hangsúlyozta, hogy Trianon csupán ürügy arra, hogy az országot felhasználhassák az első győztes szocialista ország elleni háborúra. Ezért is merült fel újra a szomszéd országokkal való együttműködésnek olyan lehetősége, amely nem az ellentétekre, hanem a Duna-konföderáció keretében a közös cselekvésre helyezné a hangsúlyt. Ezt a tervet — mint már említettük — a Komintern elvetette. A munkáspártok külpolitikai nézetei a 30-as években és a háború alatt Hitler hatalomra kerülésével, a Gömbös-kormány külpolitikai orientációjának módosulásával, az európai erőviszonyok fokozatos átrendeződésével a munkáspártok külpolitikai helyzetelemzése és koncepciója is lényeges változáson ment keresztül. Károlyi kísérlete a francia nyitásra, a Tartien-terv fenntartásokkal való elfogadása, s ennek feltételeként Magyarország pénzügyi támogatása végülis — részben a német-olasz fellépés miatt — megbukott, s vele a Károlyi- kormány is. Gömbös külpolitikai koncepciójában ismét az olasz-osztrák-magyar együttműködés került előtérbe. Az MSZDP Gömbös 1932-es októberi római útja után, majd 1933 januári kongresszusán figyelmeztetett: a mind szorosabb olasz elkötelezettség súlyos veszélyeket rejt magában. Az egyre kedvezőtlenebb nemzetközi helyzetben, amikor a nagyhatalmak ellentétei és törekvései egyre bonyolultabbá válnak — úgy vélték —, egyetlen kis ország, így Magyarország sem kötheti szekerét a nagyhatalmak egyik csoportjához sem, és nem válhat azok politikai szándékainak eszközévé. Magyarország nem csinálhat szövetséges európai nagypolitikát — szögezte le a kongresszusi jelentés, hanem meg kell elégednie azzal, hogy megőrizze, illetve megteremtse semlegességét a legvégső határig. Egy ilyen kis ország nem kockáztathat már barátságokat, nem tehet fel mindent egy lapra.5 A német fasizmus győzelme után az országban erősödő és a külpolitikát is befolyásoló veszélyt látva Buchinger Manó, a párt külpolitikai titkára, 1933. május 5-i parlamenti felszólalásában hangsúlyozta, hogy a magyar külpolitikának „legfőbb törekvése csak az lehet, hogy „ne rekedjünk meg a fasiszta gyűrűn belül. Neutralitás-58 t Párttörténeti Közlemények, 1975. 4. sz. A Blum- lézisek. (Közli: Szabó Agnes) 5<l MSZDP 1933-as pártgyűléséhez tett jelentés és javaslatok.
