Századok – 1990
Tanulmányok - Pintér István: A két munkáspárt külpolitikai koncepciói a Horthy-korszakban V–VI/708
A KÉT MUNKÁSPÁRT A KÜLPOLITIKÁRÓL A HORTHY-KORSZAKBAN 727 ra, óvakodásra van szükség a nagyok hazárdjátékától és felismerésére annak, hogy a demokratikus és szocialista erők a mi ügyünknek segítői."6 0 Buchinger és mások is ismételten szorgalmazták, hogy a kormány használja ki a fasizmus fenyegető veszélye miatt a szomszédok közeledési szándékát, mindenekelőtt azt a gesztust, amit BeneS több alkalommal is kifejezésre juttatott kapcsolataink javítására. Az MSZDP elsők között emelt szót a parlamentben, és azon kívül is Gömbös Hitlernél tett látogatása ellen. Buchinger még az út előtt, június 13-án újabb felszólalásában ismét figyelmeztetett a berlini út várható következményeire. A magyar kormánynak a világpolitika alakulásából is le kell vonnia a konzekvenciákat, hacsak nem akar hasonló sorsra jutni, mint az első világháborúban. Gömbös „olyan készülő fasiszta koalíció bábája akar lenni, amelynek elődei az elmúlt száz évben sem Európának, sem Magyarországnak semmi jót nem hoztak". Az út után a Népszava cikkben tér ki arra, majd Buchinger novemberi parlamenti interpellációjában is, hogy Gömbös lényegében — a figyelmeztetések ellenére is elkötelezte magát „Hitlerék nemzeti frontja" mellett.61 Mónus főtitkár szerint Magyarországnak addig kell átállni a „túlsó partra", amíg nem késő. Egyszer már súlyos árat fizettünk azért, hogy akkor hirdettük meg az antantbarátságot, amikor a háború már elveszett, akkor váltunk demokratikussá, amikor már késő volt.6 2 Buchinger is újra és újra „megértést" és közeledést szorgalmaz Nyugat és a kisantant irányában, félre téve az örökös „haragszom rád" politikát.63 Lényegében ettől az időszaktól kezdi az MSZDP újraértékelni külpolitikájában a Szovjetunió szerepét, belépését a Népszövetségbe, és sürgetni a szovjet kormánynyal a diplomáciai kapcsolatok felvételét, amelyre 1934-ben végül sor is került. Ugyanakkor azt is érzékelték, hogy a szovjet-francia közeledés Angliát is „lépésre" késztette a Hitler-Németország ellen. Ezzel magyarázza a Szocializmus 1934 szeptemberi számában megjelent cikk a Genfben létrejött angol-francia megállapodást, aminek Anglia részéről erőteljes hátsó szándéka van. Úgy vélik, hogy az angol kormány ezzel a megegyezéssel szeretné „felrobbantani" az olasz-francia egyezményt, és így „szabaddá tenni az utat a német keleti terjeszkedés felé"6 4 Egy másik munkában annak a veszélyére utalnak, amit Franciaország Olaszország újbóli megnyeré-1,0 Népszava, 1933. május 6.; Buchinger kijelentette, hogy a hitlerizmus uralomra jutása azt jelenti, hogy az olasz mellett egy másik, még veszélyesebb fasizmus is hatalomra került Európában, s niJunk erre „a politika jelentős tényezői", mint a „nemzeti erők reneszánszára tekintenek, és rajonganak érte, vele akarják az ország jövőjét összekötni". Buchinger megismételte a kongresszus határozatában foglaltakat, kijelentve: „a magyar külpolitikai kormányzat politikája" ellen „legfőbb kifogásunk", hogy a revízió érdekében „mindent a fasizmus bástyájára tesz fel. A Népszövetségben minden kérdésben a fasizmus oldalán szavazunk.". A fasiszta barátkozás eredménye csak az lehet, hogy „minket legfeljebb — saját érdekében kihasznál, és végső soron felsorakoztatja elenünk a revízióellenes erőket". A revízió végül is oda vezethet, hogy „Anglia, Franciaország és az USA összefog" a fasizmus ellen. Képviselőházi Napló (1931) XV. köt. 157. o. 61 Népszava, 1933. június 21.; Képviselőházi Napló (1931) XVII. kölel 253. o. 6" Népszava, 1933. június 23. 63 Képviselőházi Napló (1931) XVIII. kötet. 132. o. 61 Szocializmus, 1934. szeptember. Alexander Schifrin: A Szovjetunió az Európai politikában. Képviselőházi Napló (1931) XX. kötet 101-103. o. Peyer Károly felszólalása.
