Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
688 GERGELY JENŐ szervezeti reprezentációja? Czapik elősorolja az Országos Katolikus Szövetséget (mint valamennyi közéleti katolikus akció országos szervezetét), a Katolikus Népszövetségei, a katolikus köröket és egyesületeket. Ezekről sommásan megállapítja — nyilván a valóságból kiindulva: „ezeknek élete, kevés kivétellel, ma csak vegetálás". A helyzetelemzésből következik a hierarchia abszolút illetékessége, illetve a hierarchia és a hatalom, a kormánypárt és az állam együttműködése, amit ezek csak zavarnának. Mindez messze megfelelt XI. Pius 1922-es Ubi arcano Dei kezdetű programadó enciklikája irányvonalának az állam és az egyház viszonyáról. Czapik a klérus orientálására leszögezte: „A katolicizmusnak, mint szervezetnek egyetlen jogi reprezentánsa a hierarchia: ez kétségbevonhatatlan alaptétel... a katolicizmusnak társadalmi reprezentánsai a hierarchia mögött az egyházközségek és egyházmegyei képviseletek. Ezek megszervezése és beállítása nélkül a katolicizmus nem lehet döntő társadalmi tényező." Az Országos Keresztényszocialista Párt 1924. december 7-én és 8-án tartotta Budapesten, a régi képviselőházban soron levő évi kongresszusát. A kétnapos tanácskozás nemcsak a párt kongresszusa volt, hanem a Keresztényszocialista Szakszervezetek Országos Szövetségéé is, illetve egyes tagszervezetek is közgyűlést tartottak ebben az időpontban. Másfél napig a szakmai tanácskozás tartott, és a pártkongresszusra fél nap kellett: 8-án, hétfőn délután kezdődött.3 9 Az érdemi munkához tartozott, hogy a párt főtitkára, Korodi- Katona János beterjesztette a párt megalakulása, 1923 óta végzett működéséről a jelentést. Eszerint 1923-1924-ben 162 népgyűlést, 52 pártvezetőségi ülést, 8 kerületi titkári értekezletet és 2 országos pártoló-taggyűlést tartottak. A párt keretében két új szövetség alakult: a B-listázott közalkalmazottak szövetsége és a keresztényszocialista kisgazdák szövetsége.4 0 A parlamenti munkáról Szabó József számolt be. Közölte, hogy ekkor a párthoz 6 képviselő tartozik a nemzetgyűlésben. Politikájukat így jellemezte: „Szembehelyezkedtünk a kormányzat politikájával, és súlyosan elítéljük azt, mert a kormány ténykedése még csak meg sem közelíti a mi programunkat. Ha a kormány ezt így folytatja, tárgyilagos, de kérlelhetetlen, erőteljes ellenzéki magatartást kell vele szemben tanúsítanunk. De az, hogy ellenzék vagyunk, még nem jelenti azt, hogy a baloldalon ülő képviselőkkel és pártokkal mindenben együtt haladunk. Bennünket a kormány mai politikájától nagy űr választ el, de akkor egy egész világ választ el a szociáldemokrata párttól." Szabó azzal vádolta meg az MSZDP-t, hogy passzivitása mögött a kormánnyal való titkos megegyezése húzódik. A keresztényszocialisták ebben a szituációban is a baloldal politikáját sokkal veszélyesebbnek tartják, mint a kormányét. A kormánypolitikával szemben azonban tehetetlennek bizonyultak. Egyetlen javaslatukat sem fogadták el, pl. a rendes költségvetésre való áttérést, a szociálpolitikai törvényhozás megkezdését. A nemzetgyűlésben összesen 47 interpellációt nyújtottak be a párt képviselői, de a kormány „a legtöbbet válaszra sem méltatta." Ezt követően az agrár-keresztényszocialista frakció vezetője, Csik József plébános, nemzetgyűlési képviselő emelkedett szólásra, és jelezte a mozgalom és a hata-39 Nemzeti Újság, 1924. december 7-én közölte a napirendet. 40 A Nép, 1924. december 10. 41 Magyar Villamos, 1925. január 1. 3. p.; Földnépe Naptár 1925. Id. mű, 25. p.
