Századok – 1990
Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670
A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 689 lom konfliktusait. Csik bejelentette, hogy a rendőrhatóság még délelőtt meg akarta akadályozni a keresztényszocialista kisgazdák szövetségének megalakítását. Elemezte a magyar falu elszomorító gazdasági és szociális állapotait, és ezért elsősorban a kisgazdapártot tette felelőssé, amely sem a kormányzatban, sem a parlamentben nem képviselője ezen érdekeknek. De szerinte az MSZDP is csak taktikából, tömegbázisszerzés céljából néz a falura, igazából nem karolja fel a falusi szegénység érdekeit. A szónokot a jelenlévő rendőrtisztviselő több ízben is félbeszakította, és figyelmeztette. A szónok „kárhoztatja, hogy a hatalmon levők félnek a keresztényszocialistáktól, mert bennük is a szocialistákat látják. Kijelenti, hogy a falusi nép támogatását már a néppárt is hangoztatta... A rendőrtisztviselő még több ízben félbeszakítja Csik József beszédét, mire a teremben izgatottá válik a hangulat, és elkeseredett közbekiáltások hangzanak. Csik képviselő végre kijelenti, hogy nem akarja a rendőrséget provokálni, és ezért beszédét befejezi." 2 A kellemetlen incidens után a kongresszust gyorsan befejezték: Törökné Kovács Hermin terjesztett be javaslatot az általános, egyenlő, titkos és a nőkre is kiterjedő választói jogról a községi országgyűlési választásoknál; egy másik javaslat a köztisztviselők érdekeit sorolta fel. A pécsi, a nagykanizsai, a győri és a diósgyőri küldöttek felszólalása után Korodi-Katona János indítványára a kongresszus a pártvezetőségbe választotta Bernolák Nándor volt minisztert és Gerencsér István képviselőt, aki a ker. szoc. vasutasok (VOGE) vezetője volt. Még jóformán véget sem ért a keresztényszocialista pártkongresszus, másnap, 1924. december 9-én a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt vacsoráján az „egységes keresztény front" megvalósításáról tárgyaltak, amelyen megjelent Griger Miklós is. Ernszt Sándor hangoztatta, hogy a keresztény pártok a jövőben még szorosabban együtt fognak dolgozni. Griger pedig a sajtónak adott nyilatkozatában feltárta eddigi magatartásának hátterét is: „Amikor három hónappal ezelőtt létrejött a pártszövetség a keresztényszocialista párt és a keresztény gazdasági párt között, az nekem annyira visszatetszett, hogy kiléptem a pártból."4 3 Grigert a demokrata pártszövetség invitálta, hogy vállalja el annak elnökségét. De amint mondta, ő nem akarta Hock János szerepét vállalni, inkább visszalépett a keresztényszocialista pártba! Ezen a pártvacsorán jelentették be azt is, hogy az ismert szerzetes-professzor, Kornis Gyula belépett a Keresztény Nemzeti Gazdasági Pártba. Ernszt Sándor pedig azt hangsúlyozta — a községi választások előestéjén nyilván nem véletlenül —, hogy KKP és a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt fővárosi politikája teljesen azonos. Ezt annál inkál»b mondhatta, miután a fővárosban tényleges szervezettel és befolyással csak Wolffék rendelkeztek. A dolog azért jelentős, mert ebben a helyzetben az „országos" párt az egységfront érdekében azonosította magát Wolfékkal, ami egyébként nem volt általános érvényű. Az 1925. évi politikai vitákban a keresztényszocialisták a fővárosi autonómia mellett elsősorban a választójogi törvényjavaslat körül hallatták hangjukat, míg a felsőház felállításáról folytatott vitában inkább érdektelenséget mutattak. A parlamenti 42 Magyar Villamos, 1925. január 1. 3. p. 43 Nemzeti Újság, 1924. december 10.
