Századok – 1990

Tanulmányok - Gergely Jenő: A politikai katolicizmus átrendeződése a bethleni konszolidáció első felében (1923–1926) V–VI/670

A POLITIKAI KATOLICIZMUS 1923 ÉS 1926 KÖZÖTT 677 galom alapvető hibája, gyengeségének forrása, hogy a pártszervezetek csak időszaki életet élnek (a választásokat megelőzően). Pedig folyamatos munkára lenne szükség, amint az a szociáldemokrata párt esetében is történik. A keresztényszocialista párt tagságáról, valószínű, soha nem készült nyilvántartás, de még pontos számszerű felmérés sem. így annak tényleges szervezeti erejére, társadalmi összetételére csak következtethetünk. Erre némi lehetőséget ad, hogy ismeretes a párt 1924. évi 22 tagú elnökségének és választmánya 46 tagjának névsora. Emellett közölték a párt 16 budapesti és 37 vidéki választókerületi szervezete elnökeinek névsorát. Ez a két helyen is szereplőket leszámítva 118 személyt jelent. A névsorokban 8 esetben nem tüntették fel az illető foglalkozását. Végülis 110 adatot vehetünk figyelembe. A pártszervezet ismertté vált garnitúrájának összetételéből a párt jellegére is következtethetünk. A párt vezetésében mindössze 6 nőt találunk, de nyilvánvaló, hogy a mögöttes társadalmi bázisában ennél magasabb volt a nők aránya. A párt főváros-centrikusságát igazolja, hogy a névsorban kereken 70 személy budapesti volt. A vidéki vezetőségi tagok fele a püspöki városokból (Győr, Szombathely, Pécs, Kalocsa, Vác és Eger) került ki. Ha a párt választókerületi szervezeteinek földrajzi elhelyezkedését vesszük szemügyre, úgy a fővárosban azok legtöbbje a Józsefvárosban, Ferencvárosban és Kőbányán működött. A 16 budapestihez csatlakozik 12 pestkörnyéki szervezet, így az összes pártszervezeteknek több mint a fele a fővárosban és környékén létezett. Vidéken megint elsősorban a püspöki városok szerepeltek, meglepő módon csupán Esztergomban nem volt pártszervezet. A 25 vidéki pártszervezetből csak 3 működött falun. A pártszervezetek közül 11a Dunántúlon, 7 az északi megyékben és 7 az Alföldön található. Az iparvidékek közül Dorog, Salgótarján, Miskolc és Diósgyőr szerepelt. A résztvevők társadalmi megoszlására a feltüntetett foglalkozásból, illetve funkcióból következtethetünk. A vezetésben csak katolikus egyházi személyek kaptak helyet, szám szerint 11 fő (10%), közülük egy-egy kanonok, esperes, szerzetes, apáca, a többi plébános. A keresztényszocialisták vezető garnitúrája egyértelműen a hagyományos katolikus értelmiségi rétegekből került ki: egyházi 11 fő 10% tisztviselő 20 fő 18% tanár, tanító 18 fő ügyvéd 16 fő orvos, gyógyszerész 8 fő író, hírlapíró 5 fő értelmiség összesen: 68% A termelésben résztvevők, termelésirányítók vagy tulajdonosok elenyésző számban voltak csak jelen: gazda 5 fő 4,5% iparos, gyáros stb. 7 fő 6,3% összesen: 12 fő 10,8% (A többi „egyéb" kategóriába tartozik.) 40%