Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 665 Gömbös megszívlelhette a kapott kritikát, mert május elején az olasz kurzust teljes mellszélességgel támogató nyilatkozatot adott.12 2 Ezt annál is inkább meg kellett tennie, mert ezzel lényegében azonos időben a belgrádi Politika című lapban a magyar-jugoszláv szövetség mellett szállt síkra.12 3 Gömbös ilyetén beállítódása hosszú évek múlva is emlékezetes volt a fajvédők körében. Amikor 1934 novemberében Nelky Jenőné — aki szerb származásával férjének diplomáciai karrierjét roppantotta össze — azt állította Kozma Miklós előtt, hogy Belgrádban igenis megvan a hajlandóság a kibékülésre, akkor Kozma azt felelte: „1919 és 1926 között egyebet se tettünk, mint ezt próbáltuk", Gömbös pedig emiatt „az olaszoknál már majdnem gyanús lett".12 4 Tegyük hozzá: Kozma nyugodtan fogalmazhatott volna úgy is, hogy Gömbös Rómában kifejezetten gyanús lett. A beállítás kissé eufémisztikus, hiszen 1934 novemberében a római jegyzőkönyvek évében vagyunk, nyugodtan állíthatjuk, hogy a két háború közötti magyar-olasz kapcsolatok fénypontján, mindebben Gömbös nagyon fontos szerepet játszott, tehát a múltra való utalás önmagában kontrasztot jelentett. A valóságot Kozma sokkal jobban visszaadja naplójának azon az 1929-ből származó pontján, ahol így ír: „Előzőleg a külügyben járva már úgyis hallottam, hogy az olaszok engem a német követség legbizalmasabb barátai egyikének tartanak. A budapesti diplomatákról (ti. az olasz követség tagjairól — P. P.) feltételezem, hogy elég szamarak arra, hogy ezt rossz néven vegyék. Ez különben egy olyan téma, ami most már kezd egy kicsit bosszantani. A magyar-olasz barátságnak legelső kezdeményezője és pionírja én voltam, őszinte meggyőződésből. Kezdtem ezt akkor, amikor a fasizmus még nem volt kormányon, és minden tőlem telhetőt megtettem a való helyzetnek megfelelőleg, hogy a fasizmust epizódként feltüntető követi és egyéb hivatalos jelentéseket ellensúlyozzam. Azután Mussolini került uralomra, röviddel rá megkezdődött a magyar-olasz barátkozás, és a helyi olaszok szamársága folytán Róma sokszor kapott helytelen képet a budapesti helyzetről."125 Az idézett részhez annyit kell hozzátenni, hogy Kozma a problémát itt saját személyére hegyezi ki, az 1934-es feljegyzésével egybevetve azonban látható, hogy tulajdonképpen általában a fajvédőket érintő kérdésről van szó. A dolognak az a lényege, hogy az olasz kurzust kezdetben a fajvédők szorgalmazták a leghangosabban és a legkövetkezetesebben, ellenzéki pozíciójuk miatt azonban a magyar-olasz kapcsolatok 1927-től intenzívvé vált szakaszában ennek eredményeit nem tudták learatni. Sőt, nemhogy nem sikerült ez, hanem még másirányú kapcsolataik miatt gyanússá is váltak. Gömbös a jugoszláv nyilatkozatai miatt. Kozma pedig a németekkel ápolt kapcsolatai következtében. (Kozma nagyon sokat tett a magyarországi Mackensen-kultusz felvirágoztatásáért.1 2 ) 122 „A szerződést helyesli és örömmel üdvözli. Jónak találja azt a lépést, sokat nem kutat, mert azt tartja, hogy most kezdődött meg az a sakkjátszma, amelyre régen várunk, s amelyhez az szükséges, hogy az egész magyar közvélemény s főleg az összes magyar pártok kifelé egységet mutassanak." Magyar Újság 1927. V. 5. 123 Magyar Újság 1927. V. 5. 124 Κ 429. Adatgyűjtemény 1934. II. Bp., 1934. XI. 23. 125 Κ 429. Adatgyűjtemény 1929. Küldötttség Mackensen 80. születésnapjára c. feljegyzése. 1-6 Kozma az előző jegyzetben hivatkozott feljegyzése más pontján azt írja: „Álgya, Ángyán és más egyebek privát összeköttetéseik révén el tudták hitetni... Gömbös olasz szempontból megbízhatatlan, mert
