Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
666 Ρ RITZ PÁL Mielőtt a jugoszláv kérdés boncolgatására pontot tennénk, a későbbi évek történéseiből két végletet kell felvillantanunk. Horthy Miklós szerepét Jugoszlávia 1941. évi megtámadásában, illetve Bajcsy-Zsilinszky Endre szerepét, aki 1940-ben Jugoszláviába utazott, hogy egy magyar-jugoszláv megbékélést mozdítson elő, aki az 1942 elején történt újvidéki vérengzés után a tettesek megbüntetését követelte.12 7 * Végeredményben a fajvédők külpolitikai nézeteiről összefoglalóan a következőket mondhatjuk. Felfogásukat szélsőséges nacionalizmus, az 1918/1919-es forradalmak végletes elítélése alapozta meg. A külpolitikát a belpolitika szerves folytatásaként képzelték el, a kormány külpolitikáját ennek megfelelően elsősorban belpolitikai természetű kritika alapján támadták. Jóllehet, élesen antiliberális nézetet vallottak, azt hirdették, hogy a liberalizmus korszakának vége — a liberális állam „érelmeszesedéséről" beszéltek általában —, külpolitikailag mégis (és ez annál is érdekesebb, mert újfent és újfent a külpolitika belpolitika általi meghatározottságát vallották) a világháború előtti konstelláció feltámadását várták, amennyiben azzal számoltak, hogy Németország és a bolsevizmustól „megszabaduló", restaurált Oroszország szerepe lesz az európai diplomáciában meghatározó. A történelmi Magyarország feltámadását remélték, hitték, következőleg az integrális revízió hívei voltak. Lényegében ezek a körvonalak rajzolják meg nézeteiknek azt á törzsanyagát, amelyet egységesen vallottak. Ugyanakkor a fajvédők külpolitikai nézeteikben — amint belpolitikailag is — messze nem voltak egységesek. Zömük igen primitíven gondolkodott a külpolitika ügyeiben, mint ahogy a belpolitikai magatartásukat is sokszor inkább az érveknek hangerővel történt helyettesítése jellemezte. Ez a különbségtevés mindazonáltal aligha fajvédő-specifikus, mivel a korabeli magyar társadalom külpolitikai tájékozottság és műveltség szempontjából szintén erősen megosztott volt, és zömére ugyancsak inkább az elmarasztaló jelzők illenek. Ezért tartottuk indokoltnak, hogy első megközelítésben — hiszen e tárgyban feldolgozás még nem született — a fajvédők felső rétegének, színvonalasabb tagjainak a nézeteit rekonstruáljuk. írásunkkal azt akartuk megmutatni, hogy a fajvédők külpolitikai nézetei szervesen illeszkedtek a magyar külpolitikai gondolkodás több előzményéhez, és a hivatalos'külpolitikával nagyon sok ponton érintkezési felületek képződtek, illetve a felfogások kölcsönösen fedték egymást. Ahol eltérés tapasztalható, ott nem csekély mértékben az ellenzéki pozíció törvényszerű következményeiről van szó. Ezt még egy olyan alapvető életérzésbeli, hovatartozást érintő kérdésben is megkockáztathatónak véljük, mint a magyarság Kelethez tartozása, keleti származása és annak konzekvenciái. Bár részleteiben a kérdés koránt sincs megnyugtatóan feltárva, lényegében nem kétséges, hogy a Kelet-Nyugat dichotómia mindig is benne élt a magyar társadalomban. A két háború közötti Magyarországon nyilván a hivatalos politika irányítóiszerbbarát, én pedig németbarát (vagyok)". Így az a furcsa helyzet keletkezett — elmélkedik —, hogy a fasizmus meggyőződéses ellenfelei és az indifferensek jobb minősítést kaptak az olaszoktól, mint ők. Vigh Károly: im. 112-114. és Kortársak Bajcsy-Zsilinszky Endréről. II., bővített kiadás. Szerkesztette Vigh Károly, Bp. 1984. 53-54., 237-253.