Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
664 Ρ RITZ PÁL „Budapest-Belgrád volna ez esetben a válasz, és maradna Róma-Berlin, mint olyan nagyhatalmak szövetsége, mellyel a kisebbek a megértés politikáját keresnék." Látható, hogy ez az írás éppen a magyar-olasz szerződés aláírásának napján valóban nem volt időszerű. A cikk eddig bemutatott része ugyan nem tanúskodik túlzott szerbbarátságról, inkább egyfajta sértett és a déli szomszéd felé kioktató attitűdöt tükröz, ellenben az utolsó sorok teljesen ráillenek a Zsilinszky által felhozott kritikára. „Róma-Budapest-Bukarest? Mussolininek tisztában kell lennie azzal, hogy az út Belgrád felé nekünk rövidebb, és nékünk népünk lelkiségéhez közelebb álló. A Királyhágón túl nincs miről lemondanunk." Úgy véljük, itt nem az a lényeg, hogy a „magas lóról" beszélő jugoszlávoktól a területi kompenzáció elvárása mennyire irreális volt, hanem sokkal inkább az, hogy a fajvédők előtt sem volt titok: Róma Bukaresttel is jó kapcsolatokra törekszik, tehát a római tárgyalások kapcsán nem ok nélkül lehetett olyasmire gondolni, hogy tárgyalásait az olasz miniszterelnök egy Róma-Budapest-Bukarest háromszög megalapozására is fel kívánta használni. Ennek a tervnek szegül ellene azzal a kijelentéssel, hogy Romániával szemben nincsen helye a magyar revíziós követelések mérséklésének.12 0 Zsilinszky Endre a Magyarság április 14-i számában közölt vezércikkével ellensúlyozza a Gömbös-cikket. Vázolja a magyar-olasz megállapodáshoz vezető utat, méltatja a megállapodás jelentőségét, majd áttér a magyar-jugoszláv viszonyra. Az április 5-i, három csillaggal jelzett cikk tartalmát és kifejezését is átvéve azt írja, hogy a jugoszlávok „fanyalogva, igen magas lóról" ereszkednek le a magyarokhoz. Hivatalosan nem is érdeklődnek a közeledés iránt. Érzik, hogy Magyarországnak érdeke lenne megegyezni velük, ellenben a jugoszlávok vezető szerepet akarnak játszani. Sajnálkozik, hogy még erősen nacionalista oldalon is — ezzel utal Gömbös fellépésére — fel-felmerül a magyar-olasz kapcsolatoknak a magyar-jugoszláv relációval történő szembeállítása. Valójában azonban nincs lehetőségünk a két orientáció között választani. Mert egyfelől — hangsúlyozza — a magyar-olasz barátság sem jelent végleges elkötelezettséget, másfelől ellenben még a jugoszláv barátság sem merülhet fel, hiszen „közöttünk fekszik az elrabolt föld véres csonkja és fajtestvéreink szörnyű sanyargattatása". Összefoglaló szavai pengeélességgel választják el egymástól a dolgokat, és abban nyoma sincs a fajvédők egy részénél gyakran tapasztalható délszlávok iránti melegségnek. „Nekünk tehát jó a szemünk előtt tartanunk: ég és föld különbsége a magyar-olasz és magyar-délszláv viszony. Az egyik állandó és szilárd jellegű érzelmi és érdekközösségen nyugszik. A másik: egyelőre megoldhatatlannak látszó csomója egy sereg igen komoly érdekközösségnek és egy sereg épp oly komoly érdekellentétnek. Mi a közeledést kívánjuk, tehát az ellentétek csökkenését, de ennek feltételeit egyedül a jugoszlávok teremthetik meg, mert csak nekik van velünk szemben jóvátennivalójuk. Egyelőre azonban csak közeledésről, és nem barátságról, legkevésbé pedig orientációról lehet szó. Ez is csak az olasz-magyar barátság árnyékában."12 1 120 Magyar Újság 1927. IV. 5. 121 Magyarság 1927. IV. 14.
