Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 663 jugoszláv viszony szembeállításának élességét. Zsilinszkynek az is gondot okoz, hogy jugoszlavofil magatartásával Gömbös óhatatlanul tőlük egészen különböző világnézeti beállítottságú erőkkel kerül közös nevezőre: „igazán furcsán hat, hogy egyfelől a szélsőnacionalisták, másfelől a liberális (egy szó olvashatatlan — P. P.) egy húron pendüljenek a szélsőbaloldallal a kisantant egy tagjával való élés-halásban — Mussolini ellen.". (Eredeti kiemelés — P. P.) A levél következő sorai fényt vetnek arra, hogy Zsilinszky Gömböst eszköznek látja a ravaszul politizáló Bethlen kezében. „Bethlen pedig igazán más embert és más lapot választhatna ki magának bizonyos (egy szó olvashatatlan — P. P.) elméleti (sic!) melegen tartására, mint a nagyon jó, naiv Gyulát." (Eredeti kiemelés — P. P.) Ám nemcsak az a gondja, hogy barátja elvesztette a miniszterelnökkel szemben önállóságát, hanem a vállalt szerepet sem játssza megfelelően. „És ha már Gyula odaadja magát ilyen kisegítő szerepre, legalább tanulná meg a leckét, s abban a formában vetette volna fel a szerb-magyar közeledés gondolatát, hogy íme, ha a szerbek megértették volna idején (sic!) a mohácsi beszédet, idővel Magyarország közvetíthetne részükre Itália felé, és elősegíthetné az olasz-szerb-magyar megegyezést."117 Ezek a sorok arra vallanak, hogy Zsilinszky sem volt alapjában távol attól a gondolattól, mely szerint a magyar-olasz-jugoszláv viszonyt együttesen javítani lehet, és az sem vitás, hogy a mohácsi beszédre a jugoszlávok meglehetősen hűvösen reagáltak. (Más dolog, hogy ezt a jugoszláv magatartást nem lehet csodálni, és az egész mohácsi beszédnek a helyét és funkcióját másképpen kell kijelölni, mint ahogy azt a történeti szakirodalom egészen a legutóbbi időkig teszi.)1 8 Zsilinszkynek tehát Gömbös fellépésével kapcsolatban az a kifogása, hogy a szerb-magyar gondolatot szembeállította az olaszmagyar barátsággal, és azt éppen a magyar-olasz szerződés napjaiban a fajvédők részéről tette. Azon fajvédők részéről, „akik annyi erkölcsi tőkét gyűjtöttek az olaszmagyar barátság következetes és szakadatlan hangoztatásával".1 1927. április 5. és 27. között a Magyar Újságban (vagyis a Szózat utódjában) nem jelent meg Gömbös aláírásával újságcikk. Ellenben a Magyar Újság április 5-i számában olvasható egy „Róma-Budapest...?" című, aláírás nélküli, csupán három csillaggal jelzett vezércikk, amelyről feltételezhető, hogy Gömbös Gyula volt a szerzője. A hármasszövetségre való történeti visszapillantás nyomán a cikkíró azt állítja, hogy Németország és Olaszország ismét megtalálta egymást, a szövetség harmadik tagja csak Magyarország lehet. Róma-Budapest-Berlin lenne tehát az írás címében feltett kérdésre a válasz, „ha Magyarországgal szemben Jugoszlávia nem változtatja meg eddig elfoglalt álláspontját". Ezt az álláspontot ugyanis az jellemezte, hogy „magas lóról" beszéltek Magyarországgal, nem értették meg a mohácsi beszédet. A másik oldalról viszont a fajvédő sajtó „számtalan" jelét adta a baráti szándéknak. Hangoztatja, hogy közös érdek a magyar-jugoszláv közeledés, ennek ellenben magyar részről feltételei vannak: szabad út a tengerhez, a Duna-Dráva-vonaltól északra fekvő területek „lényeges részének" visszaadása, valamint a magyar kisebbség teljes egyenjogúsága. "' Κ 429. 14. csomó. 6. dosszié. 118 Az újfajta megközelítésre ld. Priiz Pál: Emlékirat és lörténeti valóság Hory András visszaemlékezései fényében. Századok 1987/2-3. sz. 255-297. 119 Κ 429. 14. csomó. 6. dosszié.
