Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 657 ilyen izgalmas és minden lehetőséget magában rejtő időben ilyen piszlicsár külpolitikai célokat tűzni, s mennyire lehangoló, hogy az érték- és önérzetelalkuvások végeláthatatlan során még mindig lefelé visz az út, és sehol egyetlen gyönge jel, mely a fordulatot hozhatná!".103 Ebben az időszakban a magyar külpolitika számára alig-alig volt mozgástér, és ezért a hivatalos politika minden bizonnyal helyesen tette, hogy legalább a szomszédos országokkal megszakadt gazdasági kapcsolatok szálait kívánta öszekötni. Ez a program nem lehetett visszhangtalan a magyar közvéleményben, ezért érezhette Zsilinszky szükségét annak, hogy a „piszlicsár" külpolitikai célok alól az elvi, általánosabb megfontolások sugalmazott talaját is kihúzza. „Magyarország sokkal kevésbé engedheti meg magának — így szól tétele — külpolitikájában gazdasági szempontok elsőbbségét a politikai szempontok rovására, mint bármely más népe Európának." A magyarázat erre meglehetősen homályos tartalmú, mégis az összefüggések ismeretében pontosan érthető. „Csak a Nemzeti élet (sic!) fejlődési szabadságának védelme lehet a célja a mai magyar külpolitikának, ennek alá kell rendelni minden más szempontot, a gazdaságiakat is." Hiszen itt arról van szó, hogy a kisantant-államokkal való gazdasági kapcsolatokat támadja Zsilinszky, mint olyanokat, amelyek félelme szerint olyan tartós megnyugvást okozhatnak a szomszédokkal, amely károsan befolyásolná a „nemzeti élet szabadságát", vagyis a jövőbeni területi revízió iránti fogékonyságot. Erre kell következtetni, mert az sem lehet vitás, hogy Scitovszky és minisztériuma aligha rendelte alá a politikai aspektusnak a gazdasági szempontot. Ellenkezőleg: éppen azzal érvényesítette a politikai célt, hogy annak erősen gazdasági tartalmat adott. (Valójában minden különbség a politika eltérő tartalmából fakadt.) A kormány külpolitikájának ilyetén beállítása nyomán Zsilinszky már könnyedén forgatja a szavakat úgy, hogy azok erősen impresszionálók legyenek. „Tehát megfordítva: a kitűzött politikai célokat kell megtámasztani, és elősegíteni gazdasági eszközökkel és erőkkel." Annak érdekében, hogy az elméleti fejtegetések birodalmában kevésbé járatos olvasóit se hagyja a dolgok bonyolult világában eltévelyedni, ezért fejtegetéseinek célját és értelmét teljes konkrétsággal is megjelöli. „Ha például a magyar nemzet politikai érdekei Róma felé mutatnak — és ez nagyon is hihető volt, hiszen Olaszország mutatott a legtöbb megértést Magyarország iránt —, akkor ezt az irányvonalat egy Olaszországgal való szorosabb gazdasági kapcsolódás szilárd bázisára kell alapítani. De egészen elhibázott, sőt bűnös dolog éppen olyan országokkal és nemzetekkel erőszakolni a gazdasági kapcsolódást, amelyekkel szemben való minden gazdasági függés egy ádáz ellenséggel szemben való politikai függőséget jelent." Itt tehát Zsilinszky nyíltan ki is mondja azt, amit korábban elvont fejtegetéseiből hüvelyeztünk ki: „Sehogy sem értjük tehát, miért éppen a szomszédos államokkal kell erőszakolnunk gazdasági kapcsolatainkat, és miért nem például Olaszországgal, ahova amúgy is biztosítva van számunkra a fiumei út és kikötő?"10 4 Ezek a szavak átvezetnek bennünket már a fajvédők külpolitikai gondolkodásának egy újabb fontos eleméhez, a tenger, a tengeri kikötő fontosságához. Jugoszláv 103 Szózat 1925. II. 8. 104 Uo.
