Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
638 Ρ RITZ PÁL sadalmon belül ilyen mély megosztottságot, illetve a kétségtelen tényeket a függetlenség hiánya következményének mondották. Mivel Magyarország az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása nyomán sok évszázad után visszanyerte állami függetlenségét, ezért — hirdették — az objektív alapja is megszűnt az osztályok közötti ellentéteknek.5 0 A berendezkedő ellenforradalmi rendszer sem mentesíthette magát attól a nagy hatástól, amelyet a forradalmak a demokratikus gondolkodás elterjedése irányában gyakoroltak. Bethlen is többször beszélt arról, hogy ő a demokrácia híve, és Gömbös is úgy fogalmazott, hogy szükség van arra a demokráciára, amely az értékek demokráciáját jelenti. Mind a bethleni, mind a gömbösi felfogás ilymódon a nemzeti egységnek akart nagyobb társadalmi bázist teremteni, következőleg a nemzeti függetlenség belső hátterét megerősíteni.5 1 A szuverenitás kapcsán a fajvédőknek mélyen keserű tapasztalatuk volt, hogy azt a magyar társadalom nem tartotta olyan nagy becsben, amint azt ők méltónak tartották volna. Ezt Gömbös és Zsilinszky is felpanaszolja. Gömbös például 1925 februárjában így írt: „a függetlenség hatalmas és felemelő gondolatával szemben több évszázados függőségünk következtében nincs meg sem a kellő megértés, sem az átérzés".5 2 Ez az elkeseredés korántsem volt számukra egy elvont probléma, mert azt nem csekély mértékben az a kormányzati politika éltette, amely a népszövetségi kölcsön elnyerése fejében sokkal inkább beilleszkedett az európai hatalmi rendbe, mint azt a fajvédők megengedhetőnek tartották. „Szervilizmusban és opportunizmusban nevelkedett nemzedék utódai — rója fel ugyanott Gömbös — már nem érzik az egyéni és így az állami élet teljes függetlenségének értékét, sem politikai, sem gazdasági, sem faji szempontból." 3 A fogalmazás mintha az egész társadalomra vonatkozna, valójában azonban a fajvédő vezér itt minden szavával a bethleni külpolitikát kárhoztatja. Mert ez a politika illesztette bele az országot az európai rendbe, miközben a fajvédőket ellenzékbe szorította. Mert ez a politika vezetett a népszövetségi kölcsön felvételéhez, holott a fajvédők az ország gazdasági talpraállását belső erőből, a zsidó eredetű nagytőke megadóztatásával gondolták keresztülvinni. És ez a politika volt az, amely a húszas években a zsidó eredetű finánctőkét olyan pozíciókhoz juttatta, ami-50 „Tudom — írja Gömbös 1922-ben —, hogy négyszáz éven keresztül, amikor még nem voltunk független állam, bennünket mesterségesen társadalmi osztályok szerint iparkodtak széttagolni, hogy a nemzet egészséges ösztöne föl ne ébredjen a magyar nemzeti egyesülés érdekében. Most, hogy függetlenenk vagyunk, csak egy kötelességünk van a 400 éves mulasztásért: a 400 éves hibákat kiküszöbölni, a magyar faj öntudatát fölébreszteni, és a magyar fajnak minden foglalkozási ágban s minden téren szimptomatikusán el<5nyomulást biztosítani a végcél felé." Szózat 1922. IV. 19. 51 Gömbös: „Demokráciát hirdetünk, de nem a demagóg demokráciát. Mi a demokráciában az értékek arisztokráciáját látjuk. Azt az arisztokráciát és azt a demokráciát, ahol minden tehetség, akárhol született — kastélyban vagy kunyhóban —, érvényesülni tudjon. Mi ezen demokrácia keretén belül hirdetjük a vérközösségen alapuló magyar testvériséget." Szózat 1922. III. 28. Érdemes megemlíteni, hogy Horváth Károly ÉME igazgatósági tag, aki a magyar fasiszta mozgalmat kezdeményezte, azt hirdette, hogy a fasiszta párt a „keresztény demokratizmus" jegyében munkálkodnék. Weiss István is „keresztény demokráciáról" beszélt. Szózat 1922. I. 24. és 28. 52 Szózat 1925. II. 10. „Duna-konföderáció és függetlenség" című, (Gös) szignóval ellátott cikk. 53 Uo.
