Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
A FAJVÉDŐK KÜLPOLITIKÁJA 637 Eckhardt Tibor, már a Kisgazdapárt színeiben, 1933 májusában beszédet mondott a képviselőházban, és többek között kijelentette: „a régi Magyarország úgy, ahogyan az fennállott, soha többé nem fog visszatérni".48 A jóslat szövegen belüli helyzete teljes egyértelműséggel mutatja, hogy itt nem a belpolitikai berendezkedésre vonatkozóan fogalmazta meg Eckhardt a véleményét, hanem kifejezetten külpolitikai kontextusban, abban az értelemben, hogy a történelmi Magyarország egyszer s mindenkorra a történelem temetőjébe került. A kijelentésnek az ad különös nyomatékot, hogy a kisgazda-fajvédő politikus éppen a versailles-i rend felbomlásának jeleit diagnosztizálva jut erre a kemény és egyáltalán nem szokásos következtetésre. Megállapítja, hogy „az európai külpolitika tengelyévé vált immár a revízió kérdése". Nem csekély előrelátással, és ha egyoldalúan is, mert a magyar felelősséget nem mérlegelve, de mégis sok szempontból megalapozottan bírálva a beneái külpolitikát, igen nagy magabiztossággal mond jóslatot a két háború közötti északi szomszédállam várható sorsáról: „nem cserélnék Csehországgal nemzeti jövőt, még ebben a nyomorult és lealázó állapotban sem. És ha cseh volnék, ugyanezt mondanám, és ugyanilyen szemrehányással illetném BeneSt azért, mert 15 esztendőn keresztül, amikor jó pozícióban voltak, akkor nagy lovon ültek, elfelejtette azt, hogy az idő forgandó, hogy a szerencse kereke forgandó, s elmulasztotta az alkalmat arra, hogy önként, saját elhatározásából keresse meg a megbékélés útját". Eckhardt a magyar revízió útjára vonatkozóan nagyon világosan levonja az első világháború győzteseinek csődjéből, a wilsoni elvek sutba dobásából fakadó következtetéseket: „semmiféle másnyelvű volt magyar területet sem szabad elszakítani az illető terület népének saját szabad elhatározása és népszavazása nélkül".49 Eckhardt Tibor nagyon messze járt ekkor már a húszas évekbeli múltjától. Ezek a gondolatok semmiképpen sem voltak már azonosak a fajvédők nézeteivel. A fajvédő álláspont elmozdulhatott egy rugalmasabb álláspont felé, amint azt a miniszterelnök Gömbös esetében láttuk, ám az ilyen jelentős módosulás már csupán akkor vált lehetségessé (de akkor lehetségessé vált, tehát a korábbi fajvédő álláspont nem jelentett másirányú fejlődése számára áthághatatlan falat), ha maga a belpolitikai álláspont módosult nagyon jelentősen, amint azt akár Bajcsy-Zsilinszky Endre, akár Eckhardt esetében láttuk. Nemzeti függetlenség A fajvédők külpolitikai gondolkodásának ugyancsak állandó eleme volt a nemzeti függetlenség olyan végletes értelmezése, amely nem vett tudomást annak társadalmi-gazdasági tartalmáról, korlátozottságáról. így tulajdonképpen egy romantikusan értelmezett függetlenség-fogalomról volt szó, amelynek ugyanakkor mégis nagyonis tudatos politikai-ideológiai, marxizmus-ellenes tartalmat kölcsönöztek. A magyar marxista munkásmozgalom a múlt század hetvenes éveitől hirdette egyre szélesebb körben az osztályharc tanítását, és ennek a felfogásnak 1918/1919 forradalmai még nagyobb nyomatékot adtak. A fajvédő felfogás nem ismert, nem ismerhetett el a tár-48 Az 1931. évi július hó 18-ra hirdetett Országgyűlés Képviselő Házának naplója. XVI. kötet 147. 49 Uo.
