Századok – 1990
Tanulmányok - Pritz Pál: A fajvédők külpolitikai nézetei (1918–1936) V–VI/617
636 Ρ RITZ PÁL kumentumokban öltöttek testet. Az egymást követő kormányok ellenben mindig gondosan ügyeltek arra, hogy ne szoríttassanak „a veszélyes konkretizálás terére", mert jól tudták, hogy abból csak bajok származhatnak. Ha fenntartják az integrális revízió igényét, akkor a mindenoldalú támadás pergőtüzébe kerülnek, nem védhetik ki az imperializmus vádját. Ha pedig részleges revíziós programot hirdetnek meg, akkor kénytelen-kelletlen feladják a történelmi Magyarország visszaszerzésére irányuló, perspektivikus célként soha el nem ejtett igényt, ráadásul végül kénytelenek csupán falvak hovatartozásáról vitatkozni.4 4 Arra, hogy ezt a taktikát a magyar kormányok Gömbös miniszterelnöksége előtt milyen ügyesen űzték, jellemző, hogy maga Mussolini, aki pedig többször és hangosan kiállt a magyar revízióért, hosszú éveken keresztül maga sem tudta, hogy valójában mit is kell azon értenie.4 5 Persze e megszorításokkal együtt is kétségtelen, hogy a revízió kérdésében a fajvédők jóval merevebb álláspontot képviseltek. Másfelől azonban hozzátehetjük: ha a Gömbös-kormány időszakából visszatekintve figyeljük a fajvédők álláspontját, akkor könnyen látható, hogy ennek az álláspontnak a hajlíthatatlanságában a tényleges felfogás és az ellenzéki pozíció együttesen jut kifejezésre. Hiszen éppen Gömbös Gyula miniszterelnöksége időszakában, 1934. november elején érkeznek meg Rómába Mussolini felszólítására — igaz, hogy másfél éves késéssel — a magyar igényeket feltüntető térképek. Ezeket nem ismerjük, ám osztrák forrás alapján tudjuk, hogy azokat Gömbös miként jellemezte. Eszerint a magyar követelések néprajzi, nyelvi, illetve földrajzi alapon nyugodtak. így Szlovákia főleg magyarok által lakott területeit - tehát a Gömbös által „tiszta szlováknak" nevezett Nyugat-Szlovákia nélkül —-, egy széles sávot Erdély határáig, valamint „egy viszonylag nem nagyon terjedelmes" területet Észak-Jugoszláviában akartak visszakapni. A miniszterelnök különös jelentőséget tulajdonított a pozsonyi és szabadkai hídfőnek, valamint a csehszlovák határ (Budapest-Párkány) közelségének. Gömbös osztrák tárgyalópartnere, a kancellár előtt sem rejtette véka alá, hogy Burgenlandról nem mondtak le.4 6 Felmerülhet, hogy itt nem a miniszterelnök személyes álláspontjáról, hanem a kormány, a külügyi apparátus nézetének képviseletéről van szó csupán. Egyfelől azonban az ismertetett állásponton belül a katonapolitikai megfontolások, valamint a burgenlandi kérdés éles exponálása kifejezetten Gömbösre vall, másfelől pedig egész miniszterelnökségének időszaka arra utal, hogy ilyen döntő kérdésekben nem születhetett álláspont az ő akarata nélkül.4 7 A probléma tehát abban sommázható, hogy a hatalom birtokában a fajvédő álláspont is jóval rugalmasabb, a bethlenihez hasonló. 44 Országos Levéltár, Külügyminisztérium,. Rezervált politikai iratok 1933-23-13. 1932. XII. 9-én a politikai osztály által készített pro memoria a miniszterelnök számára. 45 Akten zur deutschen auswärtigen Politik 1918-1945. Serie C: 1933-1937. Das dritte Reich. Die ersten Jahren Band I/l. Göttingen 1971. 220. sz. Hassel római német nagykövet 1933. V. 10—i jelentése Mussolinivei folytatott beszélgetéséről. Országos Levéltár, Külügyminisztérium. Semsey Andor iratai. III. csoport. „Feljegyzések az 1934. XI. 6-án a Dúcéval folytatott megbeszélésekről" c. emlékeztető. 46 Österreichirches Staatsarchiv, Neues Politisches Archiv (Bécs) Fase. 480. Hornbostel 1934. XII. 17-i feljegyzése Schuschnigg kancellár és Berger-Waldenegg külügyminiszter budapesti tárgyalásairól. Pritz: im.
