Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
58 ENGEL PÁL magyar márka súlyáról. Egy márka, vagyis 48 pondus finom ezüst — ami a 13. században „tizedik égetésű", azaz 0,9 finomságú ezüstöt jelentett — 240 (5 x 48) friesachi, illetve báni dénárral volt egyenértékű, amiből a magyar márka súlyára éppen a kölni márkasúly, 233,8455 g adódik.120 Az eredeti báni dénárokat V. István koráig verték. Az 1272 után, IV. László és III. András alatt vert dénárok súlya és finomsága a fennmaradt veretek bizonysága szerint csökkent. Ezüstjük 7/8 finomságú lehetett, a súlyuk 0,8 g körül volt, de a pénzlábukat csak találgatni lehet.121 Az a legvalószínűbb, hogy ugyanolyan dénárok voltak, mint amelyekkel az 1310-es években találkozunk a délvidéken. Ezek először Rufinus pápai tizedszedő 1317/20. évi számadásaiban merülnek fel „báni" (banalis) néven. Egyik bejegyzése szerint Pécsett olyan dénárokban fizettek neki, amelyekből egy ezüstmárkára 240-et számítottak és egy márka 3 aranyft-ot ért.12 2 Végelszámolásában e márkát „pécsi báni ezüstmárkának" nevezte.12 3 Mivel 3 aranyft = 48 cseh gs, ezért egy ilyen „pécsi" báni dénár színsúlyául 0,70154 g-ot kapunk. Ez azonban közelítő érték lehetett. A dénár tényleges súlyát az 1330-as években ismerjük meg, amikor a boszniai egyházmegyében még ilyen dénárral fizettek. Az itteni márka is hat penzából (240 dénárból) állt, de egyúttal 50 garast ért.12 4 50 cseh garas ezüstsúlya 175,384 g lévén, egy dénárra 0,73077 g-ot kapunk, a nyerssúlya pedig 7/8 finomság esetén 0,83517 g volt.125 Ez megfelel a késő Árpád-korból és a 14. század elejéről fennmaradt szlavóniai veretek mérési adatainak.12 6 Talán ilyenek voltak azok a pénzek is, amelyeket a Szlavóniában 1309-ig uralkodó Kőszegi Henrik bánról „Henrik-dénároknak" (denarii Henriciani), a verde helyéről pedig „verőcei dénároknak" (denarii Verocenses) neveztek.127 1323-ban a király új. az addiginál jobb minőségű pénz verését rendelte el. Az erdélyi káptalanhoz küldött utasításából, mellyel a beváltás módjáról intézkedett, dénársúlyokkal azonban, mint nyomban látni fogjuk, nincs már szükség Hóman kisegítő feltevéseire, hogy „a friesachiak árfolyamértéke alacsonyabb volt fémértéküknél", vagy hogy „15 banálisnak a súlya 3 pondus volt, de — 15 latos ezüstből készülvén - értéke több volt 3 pondus finom ezüstnél". 120 10/9X(0,87692x240 )=233,8455. 121 Hóman a fennmaradt példányok átlagsúlyához (0,70-0,82 g között, 0,785 g átlaggal) 5%-ot számítva 0,824 g-os kiverési súlyt feltételez (PT. 340). A szakirodalomban ezt szokás elfogadni, noha a számítás önkényes és nem igazodik semmilyen egykorú pénzlábhoz. 122 marcha argenti banalium, computatis 240 banalibus pro qualibet marcha ... quarum quelibet valet 3 florenos auri (Vat. I/l. 20, 21 ). Ellnek az árfolyamnak az alapján végezte a számításait: 17 M=5 1 ft, illetve 10 M=8,5 [budai] M közönséges ezüst+4 gs.=8,5x56+4=480 gs.=30 ft (1 ft=16 cseh gs.). 123 (marcha) argenti banalium de Quinqueecclesiis (Vat. I/l. 38). '"4 1332—1333: marca per 6 pensas, ... semper 50 grossos pro marca (Vat. I/l. 172-173). 125 A pápai tizedszedők garason hol cseh, hol magyar, hol pedig érő számítási garast értenek (ez utóbbira Id. a 199. jegyzetet). Ebben az esetben egyedül a cseh garassal történő számítás vezet értelmezhető eredményre. 126 Hóman: PT. 340. 127 Szűcs i. m. 621—623, aki a régi báni dénárokkal azonosítja őket. Valójában azonban nincs nyoma, hogy a 14. században még vertek volna olyan dénárokat, amelyek ezüstértékben felértek a IV. Béla-korabeli bániakkal.
