Századok – 1990
Tanulmányok - Engel Pál: A 14. századi magyar pénztörténet néhány kérdése I/25
PÉNZTÖRTÉNETI PROBLÉMÁK A 14. SZÁZADBAN 59 megtudhatjuk, hogy az új „jó" dénárt „nyolcadik égetésüre" kívánta készíttetni „ama régi báni dénárok súlyában, amelyeket néhai István bán verettetett jó emlékezetű igen kedves ősünk, Béla király úr idejében". Beváltásukat illetően úgy rendelkezett, hogy a kamaraispánok három becsiért egy új dénárt, két „régi bániért" szintén egy újat, egy cseh garasért három új dénárt, egy budai márka ezüstért pedig öt penza (200 db) új pénzt adjanak.12 8 Az utóbbi mondat sok félreértésre adott alkalmat. A rendelkezést Hóman — és az ö nyomán mindenki más is - úgy értette, hogy a közölt egyenértékek a verendő új pénz „árfolyamát" szabályozták mind a régi és külföldi pénzekhez, mind a budai márkához képest. Ez a tévedés sok zavar forrása lett. Hóman a szöveg kifejezett állítása ellenére kénytelen volt feltételezni, hogy alaptalanul került bele István bán említése, és hogy az új pénz minősége valójában az 1272 után vert rosszabb báni dénárokéval volt azonos. Alig hihető azonban, hogy a király pénzemberei ne lettek volna tisztában a régi és az újabb báni dénárok pénzlábával, és szándékosan hibásan fogalmaztak. Hómannak emellett azt is fel kellett tételeznie, hogy az új dénárt „magas névértékkel" bocsátották ki, amely azonban, mint maga is elismerte, „csak papiroson volt meg; a forgalomban senki sem fogadta el valódi ezüsttartalmánál magasabb értékben".129 Mindezek a látszólagos nehézségek elhárulnak, ha megfejtjük a szöveg valódi értelmét. A káptalanhoz intézett királyi utasítás — rendeltetésének megfelelően — az új dénárnak nem az árfolyamát, hanem a beváltási árát határozta meg, ez pedig a törvényes árfolyamnál, mint láttuk, mindig pontosan egyharmaddal volt magasabb. Ha tehát beváltáskor a kamaraispánnak egy budai márkáért az egyharmadnyi kamara haszna levonásával 200 dénárt kellett fizetnie,13 0 akkor ez valójában azt jelentette, hogy az új pénzből 300 dénár ért egy márkát. Ez az eredmény teljes összhangban áll azzal, amit a rendelet az új dénár pénzlábáról állított: 1 régi és új báni dénár súlya = 0,93538 g 1 új dénár színsúlya = 7/8 x 0,93538 = 0,81846 g 300 új dénár színsúlya = 300 x 0,81846 = 245,537 g = 1 budai márka Eredményünk összeegyeztethető azzal is, amit az új pénz néhány fennmaradt darabjának súlyáról tudunk.131 Miután a rendeletet másképp kell olvasnunk, nincs benne szó természetesen arról sem, hogy „a régi és külföldi pénzek beváltási árfolyamát igen alacsonyan állapították" volna meg az új dénárhoz képest. Egyharmaddal megemelve a rendeletben közölt beváltási árfolyamokat azt kapjuk, hogy egy új dénárt két bécsivel, 128 DRH. 77. 129 Hóman: KR. 75-77, 84. 130 pro argento vero cum pondere Budensi ad unam marcam quinque pense novorum denariorum ab ipsis [comitibus] camere nostre cambiantur (DRH. 77). 131 Az új pénzt és folytatásait Schulek Alfréd a C. Ν. H. II. 54B, 54A és 51. sz. fajokkal azonosította, de az 54B-ről, amelyet nyilván helyesen az első, 1323. évi kibocsátásnak tartott, Hóman számítását követve megjegyezte, hogy „átlaga még a törvényesnél is súlyosabb (alig fordul ez elő a középkorban!)" (Schulek l. 154).
