Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 611 Schön budapesti követ pontosa megértették. Schön és a kelet-európai német követek jelentéseiben 1929 nyarától szinte refrénszerűen ismétlődött, hogy „a magyar kormány a német politikával elégedetlen", hogy a magyarok szerint „a mai Németországtól Magyarország semmit sem várhat, és ezért más barátok után kell néznie", s hogy ezért az eddigi németbarát politikát lassan egy németellenes politika válthatja fel. 51 Ezt a benyomást erősítendő, a német diplomaták előtt Bethlen — lényegében valótlan, de legalábbis túlzó — célzásokat tett arra, hogy „a franciák Magyarországot valósággal körüludvarolják, és egészen félreérthetetlen ajánlatokat tesznek politikai együttműködésre", s hogy „őt a francia kormánynak ez a magatartása nagyon foglalkoztatja".152 A budapesti német követ ezért február 15-i jelentésében a német-magyar kulturális és gazdasági kapcsolatok kiszélesítésére és arra tett javaslatot, hogy Bethlent hívják meg hivatalos látogatásra Berlinbe. Schön javaslatát a Wilhelmstrasse elfogadta, s így 1930. november 22-én Bethlen feleségével együtt három napos hivatalos látogatásra Berlinbe érkezett.153 Bethlen meghívása és berlini utazása egybeesett a német politika lassú átalakulásával. Az ún. nagykoalíciós (szociáldemokratákat is magában foglaló) Müller-kabinetet 1930. március 3-án a konzervatív Brüning-kormány, Stresemannt pedig (már 1929 őszén) Julius Curtius váltotta fel. Ez nemcsak a német belpolitikára, hanem a külpolitikára is hatással volt. A változás lényege abban ragadható meg, hogy míg Stresemann a versailles-i békerendszer kereteit elfogadva törekedett a legnagyobb mozgáslehetőséget elérni, és ennek alapján a keleti német határok módosítására, addig Brüning és Curtius — felhasználva a Stresemann által teremtett mozgáslehetőséget — e nemzetközi rendszert magát akarták megingatni és a revíziót elérni. Másként fogalmazva: vezetésük alatt a német külpolitika nyíltabbá és offenzívebbé vált.154 Ez a változás természetesen Magyarország helyét is módosította a német külpolitikai célkitűzések rendszerében. Az új doktrína — Köpke miniszteri igazgató megfogalmazásában — így hangzott: „...a francia szövetségi rendszer fellazítása Kelet- és Dél-Kelet-Európában közös célunk Magyarországgal, ennélfogva a kisantant fellazítására irányuló magyar erőfeszítéseknek szívből sikert kívánhatunk. (...) Magyarország megerősödését üdvözölnünk és támogatnunk kell."15 5 Bethlen novemberi látogatására már e módosult külpolitikai doktrína jegyében került sor. A „magyar és német nép sorsközösségével", a „többszáz éves történelmi és kulturális kapcsolatokkal" és a háborús „fegyverbarátsággal" kapcsolatos frázisok pufogtatása mellett, amelyekkel Bethlen és Brüning a sajtót traktálták, ezúttal a két ország külpolitikájának érdemibb megbeszélése és bizonyos mértékű összehangolása is megtörtént. Bethlen elmondta, hogy a „magyar külpolitika legelső célja a kisantant meglazítása", és annak megakadályozása, hogy a Balkánon egy „szláv tömb" alakulhasson ki. Az ország külkapcsolatai — mondotta —ezeket a célokat szolgálják. Cur-151 AA Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 2. Band 3. Zechlin 1929. aug. 4-i feljegyzése Schön jelentései alapján, valamint a belgrádi követ 1929. jtil. 18-i jelentése. Továbbá uo. Büro des Reichsministers. 35. Ungarn. Band 2. Jahresübersicht 1929. 52 Uo. Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 2. Band 3. Curtius 1930. jan. 12-i feljegyzése. l5 -< ADAP Serie B. Band XIV. 235-238. 154 Lásd erre részletesebben Feies: i.m. 66-71. és 98-100. ι ss ADAP Serie B. Band XVI. 464-465.
