Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
612 ROMSICS IGNÁC tius — s ez már az új külpolitika bejelentése volt — abból indult ki, hogy „...a német külpolitikai célkitűzések éppen a legfontosabb kérdésekben, mint a revíziós és leszerelési kérdésben párhuzamosan haladnak a magyar külpolitikával". Hozzátette: új szövetségi rendszer kialakítására a német kormány egyelőre nem gondol, ám ennek ellenére reméli, hogy „az idők folyamán a német és magyar politika közt mind szorosabb érintkezés és kölcsönös támogatás alakul majd ki". Ezzel összefüggésben figyelmeztette Bethlent, hogy a német-lengyel viszony javulása a közeljövőben nem várható, s ezért egy további lengyel-magyar közeledés komoly akadályát jelenthetné a német-magyar kapcsolatok magasabb szintre emelésének. Bethlen biztosította Curtiust, hogy a „Lengyelország elleni német állásfoglalás Magyarországon teljes megértésre talál". Felmerült a német-olasz viszony jövő alakulása is. Bethlen kérdésére Curtius kijelentette, hogy „...a fejlődés magával hozza majd egyes kérdésekben az Olaszországgal való együttműködés megerősítését", noha szorosabb szövetségesi viszony kialakítására Németország pillanatnyilag még nem gondol. A politikai eszmecserét a gazdasági kérdések megvitatása követte. Bethlen azt remélte, hogy a magyar állat- és gabonakivitel ügyében azonnal kézzelfogható eredményt érhet el. Ebben azonban csalódnia kellett. Bár az Auswärtiges Amt — politikai megfontolásokból — kész lett volna azonnali engedményekre, a gazdasági szakemberek továbbra is kitérő és halogató válaszokat adtak. Ε téren így csak annyit sikerült elérnie, hogy megállapodtak: 1931 elején a szakemberek konkrét kereskedelmi tárgyalásokat kezdenek.15 Az 1927 és 1930 közötti időszakban Bethlen igen sokat beszélt és írt a revízióról. Arról azonban, hogy revízió alatt konkrétan mi is értendő, a nyilvánosság előtt mindeddig egyetlen szót sem szólt. Berlinből hazatérve elérkezettnek látta az időt, hogy egy fokkal e tekintetben is nyíltabb legyen. Olyan őszintén, mint az olasz államférfiakkal, vagy 1930 októberében Kemál pasával, persze továbbra sem beszélt az újságírókkal. Azt azonban félreérthetetlenül jelezte, hogy a határmenti területek visszacsatolásával Magyarország nem elégedhet meg. „Vannak területek, amelyek kétségtelenül magyarok. Ezeket minden további nélkül vissza kellene csatolni az anyaországhoz. Azokon a területeken, ahol a helyzet nem ennyire tiszta, a népszavazás volna a megoldás módja" — nyilatkozta 1931 tavaszán több alkalommal.157 Bethlen feltételezte, hogy a történelmi Magyarország egyes nemzetiségei — konkrétan szlovákokra és a kárpát-ukránokra gondolt — népszavazás esetén „arra az elhatározásra jutnának, hogy mellettünk döntsenek".15 8 Ez lényegében a békedelegáció 1920-as álláspontjához való visszakanyarodást, azaz — legalábbis északon és észak-keleten — a történelmi határokhoz való elvi ragaszkodás deklarálását jelentette. Az 1929-es párizsi, 1930. októberi ankarai, 1930. novemberi berlini és 1931. januári bécsi látogatásaival, s az ezekhez kapcsolódó, részben egyezményekben rögzített, részben szóbeli megállapodásaival Bethlen 1927-ben kezdődött aktívabb és célratörőbb külpolitikája tetőpontjára jutott. Az osztrák-magyar szerződés aláírását !" BA R43 1/157. 36-45. és IRATOK IV., 450-456. Vő. Fejes: i.m. 82-93. Pesti Napló, 1931. ápr. 16. Bethlen: A mostani határokai nem vagyunk hajlandók elfogadni és uo. 1931. má|. 10. Bethlen miniszterelnök nagy nyilatkozata. Pesti Hírlap, 1930. nov. 18. Gróf Bethlen miniszterelnök a revízióról.
