Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
602 ROMSICS IGNÁC vagy pedig elveszítjük, és akkor csak olyanról mondott le nagyméltóságod, amit amúgy sem nyert volna meg" — érvelt Hevesy Pál Bethlenhez intézett „szigorúan bizalmas" levelében.10 2 Bethlen válaszát nem ismerjük. Az ügy további fejleményei alapján azonban aligha kétséges, hogy nem fogadta el a megítélésünk szerint is ésszerű javaslatot. Ebben az egy kérdésben tehát a maga anyagi érdekeit is szem előtt tartva járt el. A Népszövetség 1927 szeptemberében javasolta, hogy a magyar és a román kormány kezdjenek közvetlen tárgyalásokat. Bethlennel folytatott 1927. decemberi megbeszélésén Chamberlain ehhez hozzátette: olyan megoldást kell találni, amely „a két felfogás között áll, és sem az egyik, sem a másik felet nem elégíti ki teljesen". Konkrét javaslatként felvetette, hogy a magyar állam maga kártalanítsa az optánsokat, s az így kifizetett összegeket az érdekelt hatalmak majd levonják az 1943 után fizetendő jóvátétel összegéből. Bethlen igen önérzetes válasza, amelyhez azonban a későbbiekben nem tartotta magát, így hangzott: „Semmi körülmények között sem lehetek hajlandó Magyarországot megterhelni egy olyan összeggel, amelynek egy része az én zsebembe folyna." 3 Itt tartottak az optáns-kérdés fejleményei 1928 tavaszán és nyarán, amikor az olasz és a lengyel diplomácia megkezdte a román-magyar közeledés előkészítését. A megegyezés Bethlen részéről támasztott előfeltételei ezek voltak: az optáns-kérdés magyar szempontból előnyös rendezése, a magyar kisebbség helyzetének javítása, s végül Románia eltávolodása a kisantanttól. Ennek fejében semlegességet ajánlott egy szovjet-román háború esetére.104 Titulescu román külügyminiszter két feltétel elfogadása esetén mutatott hajlandóságot egy barátsági és meg nem támadási szerződés aláírására. Ha Magyarország garantálja a román határ sérthetetlenségét, s ha elfogadja az optáns-kérdés Chamberlain általjavasolt kompromisszumos rendezését.10 ^ A román-magyar határ garantálásába — miután a kényszerítő körülmények hatására ezt már többször megtette — Bethlen ezúttal is belement volna. Június 4-én közölte az olasz követtel, hogy a remélt politikai szerződés fejében lemond a területi követelésekről, és megelégszik Erdély autonómiájának Románián belüli biztosításával.10 6 Az optáns-kérdésben azonban hajthatatlan maradt. Különösen megmerevedett azután, hogy Pilsudski figyelmeztette: a románok tájékoztatni akarják az érintkezésfelvételről szövetségeseiket. A román-magyar közeledés eredménye ilyenformán maximálisan az erdélyi magyarság helyzetének valamelyes javulása lehetett volna. Bethlen két másik célkitűzésének, a kisantant fellazításának és az optáns-ügy előnyös rendezésének elérésére nem mutatkozott reális lehetőség. A magyar diplomácia ezért június közepén az olasz és a lengyel közvetítőkkel egyaránt közölte, hogy „a magyar kormány ily körülmények között kénytelen ezen akció további folytatásától eltekinteni".10 7 102 IRATOK IV., 74. 103 Uo.92-93. Vö. Felsőházi Napló, 1928. jón. 22. (II. köt.) 425-426. 104 DDi Settima Serie. Vol. VI. 108. sz. irat. 105 Uo. 263. sz. irat. 106 Uo. 383. sz. irat és AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 53. 99-100. 107 IRATOK IV., 202., és 182., 198.
