Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 599 ra hozta, hogy a magyar állítás nem felel meg a valóságnak. Ezt valószínűsítette BeneS nyilatkozata is, miszerint Csehszlovákiától senki sem kért tranzitengedélyt. Néhány héten belül kiderült az is, hogy a vagonokat nem egy veronai magáncég, hanem az olasz katonai hatóságok indították útnak.9 1 Bethlen eredeti álláspontja így egy idő után tarthatatlanná vált. Január végétől ezért már nem általában a magyar kormányszervek, hanem csak saját szerepének tisztázására törekedett. Személy szerint semmit sem tudtam az ügyről, azt valószínűleg Csáky honvédelmi miniszter szervezte Horthy jóváhagyásával — tájékoztatta az angol követet január 31-én.9 2 Szemben azonban a franküggyel, amelynek részleteiről feltehetően valóban nem tudott, a fegyverszállítás menetéről pontos információkkal rendelkezett. Ismeretes, hogy az egészet ő kezdeményezte, s az is, hogy 1927. július 21-én Mussolini egy egyenesen neki címzet táviratban közölte, hogy az „anyagok előkészítése" folyamatban van. 1928. január 30-án személyesen tárgyalta meg az olasz követtel Bethlen azt is, hogy a szállítások az addigi formában nem folytathatók; a továbbiakban más útvonalat és más eszközöket kell igénybe venni.93 A nyugati követeknek adott magyarázata annyiban azonban most is eredményesnek bizonyult, hogy sikerült másokra terelnie a gyanút, és sikerült a személyes bűnösség vádja alól kibújnia. „Nem szeretném azt hinni — jelentette január végi beszélgetésükről az angol követ —, hogy (Bethlen) mindenben hazudott, és így arra a következtetésre jutottam, hogy a Horthy és Csáky által vezetett katonai párt ismét a háta mögött cselekedett."9 4 Február végi jelentésében ezt valószínűsítette a francia követ is, hozzátéve: nehéz elhinni, hogy Bethlen, aki egyébként annyira kézben tartja az ügyeket, erről egyáltalán ne tudott volna.9 5 A fegyverszállítás nemzetközi fogadtatása és a vizsgálat lezárulása ugyancsak hasonlított a frankügy elintéződéséhez. Nem csak Olaszország törekedett ugyanis a botrány eltussolására, hanem Anglia is. 1928. január 14-én Chamberlain javasolta a francia kormánynak, hogy közös fellépéssel akadályozzák meg az „ügy politikai kérdéssé válását". Magyarország küldje vissza a fegyvereket a feladónak, és ezzel borítsanak fátylat az egészre. A kisantant viszont — elsősorban Csehszlovákia — ezúttal is szigorú vizsgálatot kért, és a magyar kormány elmarasztalását követelte.96 Érdekesen alakult Franciaország álláspontja. Briand elnök kelet-európai szövetségeseivel nyíltan természetesen nem helyezkedhetett szembe, s ezért az angol javaslatot nem fogadta el. A kulisszák mögött azonban — s ez a Magyarországgal szemben addig követett francia külpolitika módosulásának lehetőségét jelezte — ugyanakkor maga is az ügy eljelentéktelenítésére és következmények nélküli lezárására törekedett.97 Közel féléves huzavona után lényegében ez is történt. A kisantant kérésének megfelelően egy népszövetségi bizottság ugyan kiszállt a helyszínre, s ez meg is állapítot-91 AD Société des Nations. Vol. 1054. 1-3. 92 PRO FO 371/12935. C973/1928. jan. 31. és AD Europe Z. Hongrie. Vol. 52. 174-180. 93 DDI Settima Serie. Vol. V. 333. és Vol. VI. 73. sz. irat. 94 PRO FO 371/12935. C973/1928. jan. 31. 95 AD Europe Z. Hongrie. Vol. 52. 174-180. 96 AD Société des Nations. Vol. 1054. 49-50. 97 IRATOK IV., 162-163. és ADAP Serie Β. Band VIII. 304.
