Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
600 ROMSICS IGNÁC ta, hogy titkos hadianyag-szállításra történt kísérlet, ám a feladó és a címzett pontos kilétének megállapítását sem ez a bizottság, sem a Népszövetség vezető szervei nem tartották fontosnak. Kiemelte viszont a jelentés, hogy a szállítmánynak nem volt komoly katonai értéke.98 Az ügy tehát lezárult anélkül, hogy Bethlen vagy a magyar kormány bármiféle elmarasztalásban részesült volna. Káros következménye viszont annyiban mégis lett, hogy hozzájárult a három kisantant-állam szövetségének további megszilárdulásához.9 1928. április elején Mussolini és Bethlen ismét találkoztak. A „konzultációt" az olasz kormányfő kérte még 1927 végén azzal a céllal, hogy megkísérelje Magyarországot szorosabb szövetségesi kötelékkel az olasz külpolitika szekere elé fogni. Tekintettel a szentgotthárdi incidensre, a találkozót teljes titokban igyekeztek lebonyolítani, ami azonban nem sikerült. A magyar Külügyminisztérium cáfolatát, miszerint Bethlen magánemberként utazott Olaszországba, és olasz politikusokkal egyáltalán nem találkozott, senki sem hitte el. A külpolitikai helyzet áttekintése során a tavalyi platform szellemében Bethlen közös cselekvési program körvonalait vázolta fel. Ennek egyik lényeges elemeként a román-magyar közeledés olasz és lengyel segítséggel történő keresztülvitelét említette. Ebben már tavaly megállapodtak, ám az elmúlt egy évben semmiféle előrehaladás nem történt e téren. Az előrehaladás érdekében Bethlen felajánlotta Magyarország semlegeségét arra az esetre, ha Szovjet-Oroszország megtámadná Romániát. A találkozó olasz dokumentációja szerint — a magyarban erről nincs említés — a kisantant román-magyar közeledéssel történő felbomlasztása érdekében Bethlen ígéretet tett a román-magyar határ elismerésére. A „közös cselekvési program" másik pilléreként Bethlen felvetette egy jobboldali rezsim hatalomra segítését Ausztriában. Egy konzervatív osztrák kormány — érvelt — mérsékelné a csehszlovák demokrácia iránti osztrák rokonszenvet, és ennyiben gyöngítené a kisantant pozícióit; lehetővé tenné az olasz fegyverek akadálytalan átszállítását Magyarországra; kevésbé bolygatná a dél-tiroli kérdést, és az Anschlusst sem siettetné. „Ha sikerülne — mondotta — ezen a két téren eredményt elérni, nevezetesen Ausztriában jobboldali rezsimet hatalomra juttatni, másfelől Magyarország és Románia közt közeledést létesíteni, egy új szituáció teremtődne Közép-Európában, mert a kisantant felbomlana, abból Románia kilépettnek volna tekinthető, és egy új közép-európai blokk alakulna olasz vezetés alatt, amely állana Ausztria, Magyarország és Romániából. Ez az új helyzet Magyarországnak szabad kezet biztosítana déli és északi szomszédaival szemben, és akcióképessé tenné azon feltétel alatt, hogy Magyarország katonai felkészültsége és fegyverkezése keresztülvitetik." Bethlen javaslataival — mint 1927-ben — Mussolini ezúttal is egyetértett. Ugyanakkor tájékoztatta arról, hogy jelenleg egy görög-török-olasz pacte à trois létrehozásán fáradozik, melybe Bulgáriát, Romániát és lazábban Magyarországot is szeretné bevonni. Javasolta, hogy a román-magyar közeledés mellett Magyarország Tö-98 Nemes: i.rn. 96-99. "a három kisantant-állam 1928. júniusában határozatot hozott a korábbi egyezmények meghoszszabbításáról, majd 1929 tavaszán kollektiv biztonsági egyezményt írtak alá a szorosabb katonai együttműködésről. (Ádám: i.m. 141-143.)
