Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
596 ROMSICS IGNÁC Ezt a revízióra való felkészülés egyik szükséges eszközének tartotta. A különböző irredenta társadalmi szervezetek — jóval kisebb hatékonysággal — éppen ezért kormányra lépése óta végeztek hasonló munkát. Ilyen szempontból tehát jól jött neki az „ingyen propaganda". Nem örült viszont a revízió Rothermere-féle koncepciójának, amely csak a határmenti területek visszaadását tartalmazta. Az etnikai elvű határkiigazítást 1920-21-ben még nagy valószínűséggel Bethlen is elfogadta volna. A 20-as évek végén azonban már kevésnek tartotta, s emellett taktikai szempontból is helytelenítette az etnikai elv hangoztatását, „...ilyen beállítás — tartalmazta az ezzel kapcsolatos külügyminisztériumi körrendelet — már eleve kizárja azt, hogy komoly kilátással lehessen adott esetben — előre meg nem ítélhető politikai konstelláció — a revíziót elérni."75 Ezzel összefüggésben 1928 nyarán Bethlen személyesen kérte Mussolinit, hogy hasson Rothermere-re propagandájának tartalmi módosítása érdekében. A határmenti magyar vidékek visszaadása helyett —javasolta — követeljen Rothermere autonómiát Szlovákia és Kárpátalja számára. BeneS ezt — érvelt — sohasem fogja megadni. „Egy-két falut" viszont esetleg felajánlhat. Ezt pedig ő nem akarja, de nem is fogadhatja el, mert ezzel elzárná a lehetőséget „szélesebb aspirációk" előtt.7 6 Mi volt hát Bethlen revíziós programja? Ahogy erre már utaltunk, nem volt minden részletében állandó programja. Követeléseit a nemzetközi viszonyok, illetve Magyarország vélt vagy valós nemzetközi helyzetének függvényében állandóan változtatta. 1920-21-ben például egyszerre törekedett a „nagy-revízióra" és az etnikai határkiigazításra. Az 1920-as évek végére — ahogy a fentiek is mutatják — ez a kettősség megszűnt célkitűzéseiben. Olaszország és potenciálisan más nagyhatalmak, mindenekelőtt Németország támogatásában bízva feltételezte, hogy a nemzetközi erőviszonyok eltolódása következtében az etnikai határoknál jóval több is elérhető lesz. Amint ezt 1928 nyarán az olasz követnek, 1930 novemberében pedig Musztafa Kemálnak is kifejtette, északi irányban Magyarország célkitűzése egész Szlovákia és Kárpátalja visszaszerzése, déli irányban pedig a Duna-Dráva határ elérése, beleértve a Muraközt is. A szívélyes olasz-román viszony, illetve a magyar-román közeledés Mussolini által pártfogolt terve miatt az olasz követet Bethlen úgy tájékoztatta, hogy Magyarország nemcsak Horvátországról mond le egyszer és mindenkorra, hanem Erdélyről is. Ez utóbbi azonban csak taktikai álláspont volt részéről. Néhány hónap múlva ugyanis Ankarában már így körvonalazta Romániával szembeni követeléseit: „...Románia vissza kell adja azokat a területeket, amelyek a régi történelmi Erdély határáig nyúlnak el. Erdélyt független állammá kell tenni, amelyben a román, magyar és német lakosság a svájci alkotmány mintájára teljes autonómiával bírna. Erdélynek Magyarországgal szoros gazdasági kapcsolatban kellene maradnia, mert a gazdasági érdekek Erdélyt Magyarországhoz vonzzák."7 7 Revíziós elképzeléseiről a nyilvánosság előtt Bethlen továbbra sem beszélt. Áttételes módon és konkrétumok nélkül azonban tudatta a politizáló közvéleménnyel, hogy a határmenti területek visszaszerzésénél többre gondol. Erre, az 1927-ben sze-75 OL Κ 63. Külügyminisztérium pol. ir. 1931-31-39 (1650/1929). 76 DDI Settima Serie. Vol. V. 383. sz. irat. 77 Uo. és 8 IV., 436.
