Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 597 mélyes kezdeményezésére megindított és elnöklete alatt megjelenő Magyar Szemle című folyóiratot, illetve egyik bizalmasát, Ottlik Lászlót használta fel. 1928 őszén Ottlik Új Hungária címmel nagy feltűnést keltő cikket publikált a folyóiratban. Ebben az elsők között vázolta fel a „Szent István-i Magyarország" korszerűsített, föderalizált, illetve autonómiákra építkező visszaállítását. 8 Bár Ottlik írása minden részletében valószínűleg nem fedte Bethlen felfogását, messzemenően igazat adhatunk a francia követnek, aki azt jelentette haza, hogy a szerző gondolatai „aligha állanak messze Bethlenéitől".7 9 Nem lelkesedett a Rothermere-akcióért Bethlen azért sem, mert abból folyamatosan kül- és belpolitikai nehézségei származtak. A francia és az angol kormány azt várták tőle, hogy egyértelműen határolja el magát az angol lord kezdeményezésétől, és mérsékelje a hazai sajtó Rothermere követeléseit visszhangzó propagandáját. A magyar közvélemény viszont, amely valósággal földöntúli glóriát vont a „nemes lord" feje fölé, azt remélte, hogy a kormány „összefog" Rothermere-vel, és nemzetközi fórumok elé viszi a magyar határok ügyét. A helyzet ellentmondásosságát Bethlen szokásos „diplomata magatartásával" próbálta áthidalni. A hazai közvéleménynek szánt sajtónyilatkozataiban üdvözölte, és örvendetesnek nevezte, hogy „a világsajtó érdeklődésének előterébe került a békerevízió ügye", s az eddigieknél nagyobb nyomatékkal hangsúlyozta, hogy „a trianoni béke revíziójának el kell következnie". A túlzott várakozásokat mérséklendő, ehhez általában hozzátette, hogy — mivel még nem látja elég érettnek a helyzetet — a kormány egyelőre „nem szándékozik semmiféle konkrét lépést tenni a békerevízió napirendre tűzése érdekében".80 Az angol, s különösen a francia követet viszont ugyanebben az időben arról biztosította, hogy az egész Rothermere-akciót „időszerűtlennek és szerencsétlennek" tartja, s „visszautasít minden olyan törekvést, amely a békeszerződés revíziójára irányul". Sajnos azonban — fűzte hozzá — álláspontját teljes nyíltsággal az általános közhangulat és a közvélemény nyomása miatt nem képviselheti. „Ha ezt megtenném — bizonygatta az angol követnek —, minden presztízsemet elveszíteném népem körében, és helyzetem megrendülne."81 Megtévesztenie Bethlennek természetesen sem az angol, sem a francia diplomáciát nem sikerült. De Vienne követ — éppen a revíziós kampánnyal összefüggésben — egyik 1927. szeptemberi jelentésében külön kitért rá, hogy Bethlen kijelentéseit sohasem szabad dogmákként kezelni, szavahihetőségéhez erős kétség fér, s hogy „külpolitikáját mindig a körülmények kondicionálják".82 Ám ha teljesen nem is hittek neki, megértették helyzetét, és elfogadták ehhez alkalmazkodó magatartását. „Nem engedheti meg magának, hogy szembehelyezkedjen a revízióval kapcsolatos túltengő nemzeti érzéssel" — ismerte el az angol követ 1928. október 24- én.8 3 7R Ottlik László: Uj Hungária. Magyar Szemle, 1928. IV. köt. 1-10. VÖ. Némedi Dénes: A Magyar Szemle revíziós nacionalizmusának szerkezetéről. Történelmi Szemle, 1972/1-2. 91-93. 79 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 53. 139-140. 80 Az Est, 1927. aug. 6. Beszélgetés a miniszterelnökkel. 81 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 51. De Vienne 1927. jfil. 2-i jelentése, 40. Vol. 53. 198. és PRO FO 371/12936. C3310/1928. 82 Uo. Vol. 52. 22-23. 8J PRO FO 371/12934. C8002/1928. okt. 24. Vö. IRATOK IV., 245.
