Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
592 ROMSICS IGNÁC fogadta el. A Szovjetunióval való hivatalos kapcsolatok felvételére így csak jóval később és egészen más nemzetközi körülmények közepette, 1934-ben került sor. A szovjet-magyar viszony késői normalizálását a közvéleménynek szánt nyilatkozataiban Bethlen a III. Internacionálé propagandatevékenységével, illetve a magyar kommunistáknak nyújtott szovjet támogatással indokolta.6 Valójában azonban nem erről, hanem Horthyval szembeni meghátrálásáról volt szó, amely miniszterelnöksége alatt először és utoljára fordult elő. Utóbb, és bizalmas körben ezt maga is elismerte. „Annak idején — közölte a német követtel 1934-ben — kizárólag a kormányzó abszolút ellenállása hiúsította meg a dolgot. Horthy tengernagy kijelentette: senki sem kényszerítheti arra, hogy a Szovjet képviselőjét fogadja."6 A szovjet-magyar tárgyalások zátonyra futását követően, 1925 végétől 1926 őszéig Bethlen a Jugoszláviához való közeledéssel is kísérletezett. A kezdeményező lépést ebben Chamberlain angol külügyminiszter tette meg. A Foreign Office feje 1925. december 12-én azt tanácsolta Genfben Bethlennek, hogy Magyarország kössön olyan garanciális szerződéseket szomszédaival, mint amilyeneket Németország kötött 1925. október 16-án Locarnoban a francia-német és belga-német határ sérthetetlenségéről. Bethlen ezt — hangsúlyozva, hogy Magyarország területi és etnikai veszteségei összehasonlíthatatlanul nagyobbak, mint Németország nyugati veszteségei, s hogy ezért Magyarország a revízióról sohasem mondhat le — elutasította. Hajlandónak mutatkozott azonban arra, hogy a Magyarországgal szemben legkevésbé ellenséges kisantant-államhoz, Jugoszláviához közeledjen. Erre jugoszláv részről is megvolt a készség. Bethlen kérdésére Nincic 1926 márciusában azt válaszolta, hogy „nézete szerint nem lenne akadálya annak, hogy valamelyes megállapodás Magyarország szomszédai közül egyelőre csak az ő országával jönne létre". 4 A jugoszláv-magyar közeledéstől kezdetben Bethlen csak gazdasági és kereskedelmi előnyöket remélt, s ezek mellett legfeljebb még egy szokványos döntőbírósági megállapodásra gondolt. Érzékelve azonban a kedvező belgrádi visszhangot, meszszebbmenő célokat is megfogalmazott. Törekvése a frankügy lezárulását követő hetekben egy olyan megállapodás elérésére irányult, amely kölcsönös semlegességet is biztosított volna egy harmadik állammal keletkező konfliktus esetére.65 Nem kétséges, hogy ez a harmadik állam csakis Románia lehetett, amelyet Jugoszláviára, Szovjetunióra és Bulgáriára támaszkodva Magyarország ily módon valósággal bekerített volna. Egy ilyen típusú szerződés Jugoszlávia kisantant-kötelezettségeinek hatálytalanítását, s ennyiben a szövetség felbomlásának kezdetét jelentette volna. Ezért feltételezni lehetett — s ezt a magyar Külügyminisztérium szakemberei is így gondolták — , hogy ilyen messzemenő kötelezettséget Jugoszlávia nem fog elfogadni. Mielőtt azonban ez egyértelműen kiderülhetett volna, a jugoszláv-magyar közeledés terve is 61 Pesti Napló, 1927. máre. 4. Bethlen: Stresemann politikáját kell követnünk és Nemzeti Újság, 1927. ápr. 8. Bethlen érdekes nyilatkozatai. 2 AA Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 3. Beziehungen zu Russland. Band 1. Mackensen 1934. febr. 10-i jelentése. Vö. IRATOK IV., 371. 63 PRO FO 371/10775. C15915/1925. Vö. OL Κ 64. 1926-2-26. és Akten zur deutschen auswärtigen Politik (továbbiakban: (ADAP), Serie B., Band III. 75-76. 64 IRATOK III., 775. 65 Uo. 779-782. Vö. Juhász: i.m. 99-100.
