Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 591 A legnagyobb titokban folyó tárgyalások, melyekről csak igen kevesen tudtak, 1924 őszére az egyezménykötés stádiumához érkeztek. A diplomáciai és konzuli érintkezés felvételéről szóló szerződést szeptember 5-én, a kereskedelmi forgalommal kapcsolatos megállapodást pedig szeptember 12-én írták alá. Az egyezmények aláírását a minisztertanács október 10-én jóváhagyta.5 5 Ezt a parlamenti és kormányzói szentesítésnek kellett volna követnie. Ha ez is megtörténik, s a következő évben példának okáért Bethlen fogadta volna a Budapestre akkreditált szovjet követet, egészen bizonyosan az orosz és a magyar nép egymásrautaltságáról, valamint a két ország közötti történeti érintkezésekről beszélt volna, s a Romániával szembeni érdekazonosságra való utalás mellett valószínűleg megemlítette volna a perspektivikus német expanzió elleni együttműködés szükségességét is. Az aláírt egyezmények ratifikálására, és így a szovjet követ fogadására azonban végül nem került sor. Ennek egyik oka az 1924 októberében hatalomra került konzervatív angol kormány nyíltan meghirdetett szovjetellenessége volt."5 6 A közeledés meghiúsulása másik, s a fentinél fontosabb okának a szeptember végén nyilvánosságra hozott egyezményekkel szembeni erős hazai ellenállás tekinthető. Nemcsak a fajvédők támadták Bethlent, és vádolták azzal, hogy „ezzel az egyezménnyel is, mint egész politikájával a hazugságok hínárjába vezeti országát". Hanem támadták a legitimisták, a kormánytámogató kereszténypártiak, a kormánypárt fajvédői és konzervatívjai, sőt, a demokratikus ellenzékiek közül Nagy Vince is. A Külügyminisztériumon kívül a szovjet-magyar közeledést csak az ipari export fokozásában érdekelt nagytőkés körök és Vázsonyi Vilmos liberális pártja helyeselték. A kormányzóval a háta mögött és nyomást gyakorolva a kormánypártra Bethlen valószínűleg maga mögé tudta volna állítani a parlament többségét. A kormányzó támogatása azonban ezúttal hiányzott. Horthy ugyanis, aki a Szovjetuniót ,,veszedelmes gennygócnak" tartotta, és „örök veszélynek" az emberiségre nézve, s aki eme érzelmein a kecsegtető külpolitikai előnyök reményében sem tudott úrrá lenni, határozottan a kapcsolatok felvétele ellen foglalt állást. Meggyőzni és véleményétől eltéríteni Bethlen sem tudta. A kedélyek néminemű lecsillapodása után, 1926-27-ben Bethlen ismét megkísérelte elfogadtatni közeledési tervét a Szovjetunióhoz Horthyval és a közvéleménnyel: „...revízió alá kell vennünk Oroszországgal szemben követendő magatartásunkat" — nyilatkozta 1926 nyarán.5 9 Horthyhoz intézett 1926. szeptember 24-i levelében, melyben a követendő magyar külpolitika alapelveit vázolta, ugyancsak utalt erre: „...mind fokozottabb külpolitikai erőfeszítést kell tennünk a kisantant szétrobbantására a szerbek megnyerése útján és bizonyos orosz kapcsolatok bevezetése révén" — írta.6 0 Horthy azonban megmakacsolta magát, s Bethlen érveit ezúttal sem 55 IRATOK III., 747-751. 56 Lásd erre részletesebben Juhász: i.m. 98. 57 NN, 1928. okt. 7-8. (XXVI. köt.) 28-29., 78. Pesti Napló, 1924. okt. 8. Bethlen lekötötte magát, és uo. 1924. okt. 9. Bethlen hajlandó... 58 Horthy Miklós Titkos Iratai (továbbiakban: HMTI). Szerk. Szinai Miklós és Szűcs László. 4. kiad. Bp., 1972. 124. és 144. 59 Pesti Napló, 1926. júl. 29. Gróf Bethlen István miniszterelnök elmondja dj politikai célkitűzéseit. 60 HMTI, 67.
