Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 587 győzelmet arattak a szövetséges és görög erők felett, s ezáltal tegyverrel érvénytelenítették a sèvres-i békében megállapított új török határokat. Olaszországban hatalomra jutott a fasizmus; 1922. október 31-én Mussolini alakított kormányt. Nem kizárt, hogy a nemzetközi élet legutóbbi eseményei — reagált az új helyzetre 1923 elején Bethlen — „egy új Európát érlelnek meg".39 A kialakult háborús válságban ismét megélénkültek az 1921-es érintkezésfelvétel óta stagnáló német-magyar kapcsolatok. A Cuno-kormány 1922 decemberében Budapestre küldte Hugo Stinnes gyárost, hogy a két ország „nacionalista irányú" együttműködéséről tárgyaljon. Horthy és Gömbös mellett Stinnes Bethlennel is találkozott. Tárgyalásairól készített jelentésében Stinnes kiemelte, hogy fegyveres francia-német, illetve cseh-német konfliktus esetén Magyarország kész lenne Csehszlovákiát hátbatámadni. A hadbalépés célja: egész Szlovákia visszaszerzése.40 A német-magyar fegyveres együttműködés összehangolása céljából 1923 februárjában Bethlen közvetlenül Seeckt tábornokkal, a Reichswehr főparancsnokával is felvette az érintkezést, akit még az első világháborúból, az erdélyi hadszíntérről ismert. Levélváltásuk igazolja, hogy Stinnes helyesen interpretálta Budapest felfogását. A magyar vezetők, közöttük Bethlen, valóban készen lettek volna Csehszlovákia megtámadására. Bethlennek küldött válaszában Seeckt üdvözölte a magyar ajánlatot. Jelezte azonban azt is, hogy Szlovákia kérdésében a német felfogás eltér a magyartól. Szlovákia visszacsatolását Magyarországhoz ugyanis a német politikusok távolról sem tartották annyira természetesnek, mint a magyarok. Ehelyett már ekkor autonóm, vagy független Szlovákiával számoltak.4 1 Ezzel szemben Bethlen — amint ezt Contarini olasz külügyi államtitkárral folytatott 1923. májusi megbeszélésén is jelezte — az „egész felvidéket" szerette volna megszerezni.4 Ez a már ekkor markánsan kirajzolódó véleménykülönbség előrevetítette a csehszlovák-magyar határ módosításával, illetve általában a Duna medencei rendezéssel kapcsolatos későbbi német-magyar ellentéteket. A német-magyar együttműködés részleteinek kidolgozására, s ennek alapján egy esetleges Csehszlovákia elleni fegyveres akcióra 1923-ban végül nem került sor. A passzív ellenállást meghirdető Cuno helyére 1923 nyarán Gustav Stresemann került, s ez az aktív ellenállás tervének kudarcát és a teljesítési politika győzelmét jelentette. A Stresemann politikájával szembeforduló szélsőjobboldali erőket 1923 novemberében a kormánycsapatok szétverték. Ugyanakkor megegyezéssel, a sèvrcs-i béke módosításával végződött a török-görög határvitát lezáró lausanne-i konferencia is 1923. július 21-én. Végül a győztesekkel való frontális szembefordulás kilátástalanságát húzta alá a szovjet rendszer lassan meginduló belső konszolidációja is Oroszországban, amelyre a fehérorosz emigránsok és szövetségeseik mindeddig, mint potenciális bázisukra tekintettek. 40 AA Politische Abteilung II. Ungarn. Pol. 1. Band 1. 1923. jan. 25-i feljegyzés. Vo. Bruno Thoss: Der Ludendorff- Kreis 1919-1923. München, 1978. 468. 41 Militärarchiv, Freiburg. Nachlass von Seeckt. Bethlen 1923. 17-i és márc. 20-i levele, valamint Seeckt 1923. márciusi válasza. 42 OL Κ 64. Külügyminisztérium res. pol. ir. 1923-41-314. 1923. máj. 19-i feljegyzés.
