Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
588 ROMSICS IGNÁC Ezek a fejlemények a megbékélési politika alternatívájaként napirenden tartott status quo-ellenes magyar reményeket is szükségszerűen szertefoszlatták. Bethlen külpolitikájának kizárólagos irányvonala ezért ettől kezdve 1927-ig valóban az eddig is hangoztatott „megbékélés" és „beilleszkedés" lett. Távlati revíziós terveit persze Bethlen ezekben az években sem adta fel. Mindössze arról volt szó, hogy a nemzetközi viszonyok alakulásának kényszerítő logikájához alkalmazkodva, 1923 közepérevégére belátta, hogy a revansista politika átmenetileg minden nemzetközi támaszát elvesztette. A revansista elképzelések elejtése mellett szólt ezen túlmenően az ország súlyos gazdasági helyzete, illetve ezzel összefüggésben a népszövetségi kölcsön 1924-es felvétele is, amelynek odaítélése és feltételrendszere kizárólag a győztes nagyhatalmaktól függött. „Nem mehetünk... olyan útra, mely járhatatlan, legalább még ma járhatatlan" — érvelt Bethlen 1924-26-ban mindazokkal a kormánypárti és szélsőjobboldali politikusokkal szemben, akik egy aktívabb és merészebb külpolitikát követeltek.4 3 Az elmúlt három-négy év diplomáciai kudarcaira utalva, szinte már oktatta a kellő külpolitikai horizonttal nem rendelkező „nemzeti" közvéleményt és képviselőket: a magyar revíziót pillanatnyilag egyetlen győztes nagyhatalom sem támogatja; a legyőzött államok blokkja — elsősorban Németország teljesítési külpolitikája miatt — egyelőre illúzió; a kisantant-országok a legmérsékeltebb határmódosítást sem fogadják el, és szövetségük az adott körülmények között megbonthatatlan. Várnunk kell tehát arra — tette hozzá más alkalommal —, hogy a revízió „előfeltételei az európai politikai helyzetben adva legyenek".4 4 Addig, amíg ez meg nem történik, s addig, amíg Magyarország belpolitikailag meg nem szilárdul, és gazdaságilag meg nem erősödik — hangoztatta —. „Magyarország számára az egyetlen lehetséges külpolitika a türelmes várakozás". Persze a magyar diplomácia a „türelmes várakozás" éveiben sem tétlenkedett. A revízióra való csendes felkészülés eszköztárához tartozott a nagyhatalmak „ráhangolása" a revízióra, a Magyarországot ért igazságtalanság állandó emlegetése, s a különböző országok szimpátiájának megszerzése vagy megőrzése. A Nyugat, elsősorban Franciaország és Anglia felé Bethlen változatlanul azt hangsúlyozta, hogy Németország és „Oroszország" előbb vagy utóbb visszanyerik régi erejüket, s miután ez megtörtént, arra fognak törekedni, hogy „Közép-Európát befolyási övezetekre osszák". Ez — próbálta „orientálni" a francia követet — úgy lenne megakadályozható, ha az érdekelt kisállamok, elsősorban Lengyelország, Románia és Magyarország, de mellettük esetleg Csehszlovákia is, szoros szövetségre lépnének. Ennek egyetlen akadálya a magyar területi követelések merev elutasítása, aminek — zárta gondolatmenetét — fatális következményei lesznek az egész térségre nézvi.46 Ez a beszélgetés 1925 novemberében zajlott le Bethlen és a francia követ között. Alig fél év múlva, 1926 áprilisában a nyilvánosság előtt megismételte eszmefuttatását. „Mi ma olyan világosan még nem láthatjuk azt, hogy a volt Monarchia területén alakult kis államok végeredményben részben orosz, részben német vazallusokká válhatnak, mert a nagy harcban 43 Nemzeti Újság, 1924. tet>r. 1. Bethlen nagy beszéde a külpolitikáról. 44 Uo. 1925. máj. 8. Bethlen beszéde a békerevfzióról. 45 ÖSA NPA Berichte aus Budapest. Kart. 18. Calice 1925. okt 23-i jelentése. 46 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 51. 34.