Századok – 1990

Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577

BETHLEN ISTVÁN KÜLPOLITIKÁJA 585 Az 1921. december 14-én megrendezett népszavazáson Sopron lakosságának 72,8, a Sopron vidéki lakosságának pedig 54,6%-a a Magyarországhoz tartozás mellett nyilatkozott. A magyar szervek különböző manipulációi miatt, amelyek azonban néhány százaléknyi szavazatnál többet aligha eredményeztek, az osztrák kormány tiltakozást jelentett be. A Nagykövetek Tanácsa azonban elutasította ezt, és érvényesnek ismerte el az eredményt.3

2 A Magyarország és a kisantant közötti ellentéttel kapcsolatban ilyen egyértelműen először ekkor kialakult francai-angol, illetve francia-olasz szembenállást azzal magyarázhatjuk, hogy a kisantanlra támaszkodva hegemón kelet-európai pozícióra törő francia külpolitika Anglia és Olaszország érdekeit egyaránt sértette. Ez az érdekellentét az egész évtized Kelet-Európát érintő nagyhatalmi politikájára rányomta bélyegét, és ennyiben a támaszkereső Magyarország lehetséges külpolitikai orientációját is meghatározta. A detronizációt és a soproni népszavazást követő másfél-két évben Bethlen folytatta „alternatív" diplomáciáját. Hivatalos nyilatkozataiban továbbra is azt hangoztatta, hogy Magyarország „harmóniában" kíván maradni „azokkal a törekvésekkel, melyek Európában a békét akarják megteremteni", és hogy be kíván illeszkedni „az európai politika nagy irányelveibe". A megbékélési külpolitika jegyében Párizs és Róma után 1921 végén lx>ndonnal is közölte, hogy „jövő irányvonalát úgy óhajtja kialakítani, hogy az találkozzék Őfelsége kormányának egyetértésével".3

Fenntartotta kérelmét Magyarország népszövetségi felvétele iránt is, amelyről az osztrák-magyar határvita miatt a szervezet mindeddig nem határozott. A nagyhatalmak támogatták a kérelmet. A kisantant viszont ezúttal is különböző akadályokat próbált támasztani. 1922. szeptember 18- án Magyarországot ennek ellenére közfelkiáltással, ellenszavazat nélkül vették fel a tagállamok sorába. A felvétellel Magyarország mintegy „szalonképes" európai állammá vált. Elvileg a győztesek egyenjogú és egyenrangú partnere lett. Gyakorlatilag pedig szélesebb lehetőségek nyíltak meg előtte a külkapcsolatok és az információszerzés terén.3

5 Bár hinni már alig hihettek benne, a megbékélési külpolitika jegyében 1921 végén és 1922-ben Bethlen és Bánffy tovább próbálkoztak a döntően magyarok lakta határmenti területek vagy azok egy részének megegyezéses visszaszerzésével. A franciákhoz 1921 végén eljuttatott térképeik és memorandumaik az 1920-as francia-magyar tárgyalások során egyszer már megfogalmazott minimális követeléseket tartalmazták. Az etnikailag igazságosabb és Magyarország számára elfogadható határvonal ezek szerint a Pozsony - Duna felső ága - Érsekújvár - Léva - Korpona - Dobsina - Kassa - Tőketerebes - Záhony - Beregszász - Királyháza - Zilah - Kraszna -Nagyvárad - Nagyszalonta - Temeshidegkút - Temesvár - Nagybecskcrek - Zombor - Bezdán - Eszék - Dráva vonalat követte volna. 1920-ban Magyarország hasonló 32

G. Soós: i.m. 173. és PRO FO 371/5769. C 24104/477/3. 33

BETHLEN I., 235-237. 3" PRO FO 371/6139. C 21966/11489/21. 35

Sz. Ormos Mária: Magyarország belépése a Nemzelek Szövetségébe. In. Századok 1957/1-4. 227-269.