Századok – 1990
Tanulmányok - Romsics Ignác: Bethlen István külpolitikája 1921–1931 V–VI/577
584 ROMSICS IGNÁC Ián — a király csapataival való szembeszállás (budaőrsi csata), majd pedig a Habsburg-ház detronizációja mellett döntött. A második királypuccs tovább fokozta Magyarország Duna medencei elszigetelődését. 1921. november 6-án Csehszlovákia és Lengyelország, december 16-án pedig Csehszlovákia és Ausztria kötött olyan kétoldalú politikai egyezményt, amelyben kölcsönösen elismerték a versailles-i status quot, és semlegességet vállaltak egyikük ellen irányuló támadás esetére. Bár Magyarország elleni fegyveres akcióra sem Ausztria, sem Lengyelország nem tett ígéretet, sőt a lengyel szejm ellenállása miatt a lengyel-csehszlovák egyezmény végül nem is lépett érvénybe, a szerződések így is a kisantant pozícióját erősítették, és Magyarországét gyöngítették.2 8 Az ország és személy szerint Bethlen nyugat-európai megitélese ezzel szemben pozitív irányban változott. Róma, London és Párizs egyaránt úgy ítélte meg, hogy a magyar kormány bátran és korrekten viselkedett. „Magyarország ezzel — jelentette az osztrák követ — az antant szeretett gyermekévé vált, és átvette azt a szerepet, ami eddig a miénk volt."2 9 Cnobloch kétségkívül túlzott. Annyi azonban feltétlenül elfogadható megállapításából, hogy az a nagyfokú bizalom, amelyet a későbbiekben Nyugat-Európa, elsősorban Anglia részéről Bethlen folyamatosan élvezett, jelentős részben ekkori magatartásának és a királykérdés későbbi tartós „kikapcsolásának" volt köszönhető. A Bethlennel szembeni nyugati bizalom kialakulásának egyértelmű jele volt, hogy a királykérdéssel kapcsolatban Magyarország és a kisantant között kialakult vitában a Nagykövetek Tanácsa Magyarország mellé állt. A kisantant, elsősorban BeneS azt állította, hogy a király visszatéréséhez Bethlennek is köze volt, s hogy csak a kisantant erélyes fellépése következtében fordult szembe a puccskísérlettel. Erre hivatkozva szigorú retorziókat kért Magyarországgal szemben. Követelte a jugoszláv és a csehszlovák hadsereg mozgósítási költségeinek kifizettetését Magyarországgal, a /erezésének ellenőrzésébe és a velencei Franciaország, amely 1920-ban komolyan fontolgatta egy magyarbarát politika lehetőségét, s Ausztriával szemben óvatos formában még 1921 nyarán is Magyarországot támogatta, egyértelműen a kisantant követelései mellé állt. Ez a Quai d'Orsay háború utáni kétértelműségeinek végét, s a kelet-európai francia politika kisantantorientációjának egyértelművé válását jelezte. Anglia viszont, amely eddig inkább a kisantantot támogatta, határozottan megvédte a Bethlen-kormányt. A Foreign Office BeneS Bethlen „habozó" és „kétszínű" magatartásával kapcsolatos állításait alaptalannak nevezte, s követeléseit egyértelműen elutasította. A kialakult vitában Olaszország az angol álláspontot támogatta. A Nagykövetek Tanácsa így végül nemcsak a kisantant túlzó követeléseit utasította el, hanem a soproni népszavazás mielőbbi lebonyolításához is hozzájárult.31 28 Halmosy Dénes: Nemzetközi szerződések 1918-1945. 2. kiad. Bp., 1983. 184-188. 29 Österreichisches Staatsarchiv. Neues Politisches Archiv, Wien (továbbiakban ÖSA NPA). Berichte aus Budapest. Kart. 17. Cnobloch 1921. dec. 1-i jelentése. 30 AD Europe Ζ. Hongrie. Vol. 37. 115-118. 31 Uo. 49-178. Vö. Ozer Carmi: La Grande Bretagne et la Petite Entente. Genève, 1972. 50-55.
