Századok – 1990

Történeti irodalom - Hatschikjan Margaditsch A.: Tradition und Neuorientierung in der bulgarischen Aussenpolitik 1944–1949. Die „nationale Aussenpolitik” der bulgarischen Arbeiterpartei (Kommunisten) (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/548

548 TÖRTÉNETI IRODALOM megy, az SZMI VB tagja, Bauer és Blum személyes és elvbarátja, akinek írásai a Szocializmus hasábjain magyarul is megjelentek. M. Pavlovics esetében a munkaterületét lett volna jó jelezni. A Kollontáj-jegyzet — a szovjet kiadvány alapján — az adott helyre és az 1914 előtti korra, teljes félreértés. Kimarad teljességgel belőle az, hogy Kollontáj milyen szerepet játszott a tényleges nemzetközi munkásmozgalomban, az Internacionálé kongresszusain, hogy a Die Gleichkeit és a Neue Zeit rendszeres szerzője. Vagyis már az 1914 előtti Kollontáj valóban több összefüggésben is, ahogy Lunacsarszkij írta, „új színeket tudott hozni", többek között finn-szakértőként, akinek e témában könyve, s a Neue Zeit hasábjain cikkei jelentek meg. Souvarin esetében kimaradt, hogy 1917-ben egyike azoknak, akik legkorábban a legalaposabb cikkeket írták Franciaországban az orosz 1917-es forradalomról. Később nem egyszerűen „belépett" a Francia Kommunista Pártba", hanem annak egyik vezetője lett. Végül még két megjegyzés. Azon túl, hogy az elmondottakból egyértelműen következik: csak üdvözölhető a mű, s a magyar szaktörténész munkája is — szabadjon észrevételezni, hogy az ilyen típusú források azért elég vékonyan és szelektíve csordogálnak. Az itt szereplő Kollontájnak is vannak művei, többféle naplója is — amiből semmi sem jelent meg magyarul. S ami 1917-et közvetlenül érinti: magyarul még mindig megközelíthetetlen az egyik alapmű, A. Sljapnyikov híres, sokáig „zárt osztályra" utalt munkája. Vagyis gazdagodtunk, és ez nagyon örvendetes, de ne gondoljuk, hogy adósságainkat tényleg leróttuk. Jemnitz János MAGARDITSCH A. HATSCH1KJAN TRADITION UND NEUORIENTIERUNG IN DER BULGARISCHENA USSENPOLITIK1944-1948. DIE „NATIONALE AUSSENPOLITIK" DER BULGARISCHEN ARBEITERPARTEI (KOMMUNISTEN). München, 1988, R. Oldenbourg, 438 p. (Südosteuropäische Arbeiten 86.) HAGYOMÁNY ÉS ÚJ TÁJÉKOZÓDÁS A BOLGÁR KÜLPOLITIKÁBAN 1944-1948. A BOLGÁR MUNKÁSPÁRT (KOMMUNISTÁK) „NEMZETI KÜLPOLITIKÁJA" A macedón kérdés a bolgár-jugoszláv viszonynak mind a mai napig a fő kérdése. A kérdés lényege: Macedónia területe ma zömmel Jugoszláviához tartozik, de egy része, az ún. Pirini Macedónia Bulgáriához (a mai államterület délnyugati sarka), az ún. Egei-Macedónia pedig Görögországhoz (az Égei-tengertói északra, Szalonikitől keletre eső sáv). A bolgár felfogás sokáig az volt (és jórészt ma is az), hogy a macedónok bolgárok, a jugoszláv felfogás (és jórészt a macedón), hogy különálló nemzetet alkotnak. A területet az 1878-as San Stefano-! béke az újonnan létesített bolgár államhoz csatolta, de a berlini kongresszus visszaadta az oszmán birodalomnak. 1878 óta a bolgár nemzeti külpolitika fő célja ennek a területnek a megszerzése, vagy inkább visszaszerzése volt. Az első és a második világháború idején a területet valóban Bulgáriához csatolták (1915-18 és 1941-44). A kommunista Internacionálé a két világháború között a megoldást egy önálló macedón állam megteremtésében látta, amely egy balkáni konföderáció része lenne. A jelszó célja a meglévő balkáni határok megváltoztatása volt, a versailles-i rendszer felbomlasztása. Ezt az álláspontot a Bolgár Kommunista Párt is elfogadta. A könyvben tárgyalt időszakban Bolgár Munkáspárt (kommunisták) volt a neve,