Századok – 1990

Történeti irodalom - Gesselschaft Politik und Verwaltung in der Habsburgermonarchie 1830–1918 (Ism.: Erdődy Gábor) III–IV/530

530 TÖRTÉNETI IRODALOM súlyozni az atlasz történetiséget: mindig az ábrázolt kor politikai beosztását tartalmazza, mai beosztások visszavetítése nélkül. Egészében nagyon jó első tájékoztatást ad ez az atlasz, ezért is jó. Tanulságos az a módszer, ahogy elkerüli a térképek túlzsúfolását, mindig csak az éppen szükséges adatokat jelzi, a legfontosabb helységeket (olykor ütközetek helyét). Ettől válik nagyon áttekinthetővé, világossá. Ahogy a bevezetőben is már mondotluk: kitűnő munka. Niederhauser Emil GESELLSCHAFT, POLITIK UND VERWALTUNG IN DER HABSBURGERMONARCHIE 1830-1918 (Szerk. Glatz Ferenc és Ralph Melville) Akadémiai Kiadó, 1987. 387 old. TÁRSADALOM, POLITIKA ÉS KÖZIGAZGATÁS A HABSBURG-MONARCHIÁBAN; 1830-1918 A 16 tanulmányt tartalmazó kötet szerzőgárdája: amerikai, jugoszláv, magyar, olasz és osztrák történészek a Mainzban működő, 1950-ben alapítóit Európa Történeti Intézet egykori ösztöndíjasaiból verbuválódott. írásaik terjedelme, jellege és színvonala eltér egymástól: önálló kutatásokra épülő esettanulmányok és átfogó elemzések, ill. a szakirodalom eredményeit összegző, vagy továbbgondoló ériékelések váltogatják, egészítik ki egymást. Glatz Ferenc: „Ungarische Historiker — Historiker der Habsburgermonarchie" c. nyitótanulmánya a Monarchia felbomlását előidéző tendenciák bemutatása mellett az összetartó erők, mozzanatok mindeddig elhanyagolt kutatásának szükségességét hangsúlyozza. Maga az 1918 előtt Bécsben dolgozó, a századforduló bécsi szellemi életében különös rangot elért, az osztrák történészkörökkel szoros szakmai kapcsolatban álló magyarok — Thallóczy Lajos, Tagányi Károly, Károlyi Árpád, Szekfú Gyula — tevékenységének elemzésével járul hozzá ehhez. Az ún. „magyar kör" tagjainak politikai gondolkodását sajátos kettősség: a 67-es rendezés és a magyar nemzeti pozíciók közötti harmonizáló törekvések, az érdekek közösségének, az egymásrautaltságnak erősödő érzése, a magyar politikai célkitűzéseket a kiegyezési konstrukciónak alárendelni kész alapállás jellemezte. Az Institut für Öslereichische Geschichtsforschung előadásaiból is merítve, a levéltári dokumentumok modern kritikai elemzésével bizonyították,' hogy a magyar függetlenségi küzdelmek a Habsburg önkény elleni alkotmányvédő megmozdulások voltak: s egyszerre határolták el magukat a magyarellenes Habsburg-felfogástól és a magyar kuruc-szemlélettől. Tilkovszky Lóránt (Adelige Opposition und Bauernaufstand in Ungarn und der Wiener Hof 1831-32) a liberális reformellenzéki program formálódásának külső és belső motivációit villantja fel, s részletesen szól a bécsi reagálásokról. Kiemeli: az udvar reménykedett abban, hogy a magyar nemesség a koleralázadásban legyengült, és kellőképpen megrémült ahhoz, hogy honorálja a rendcsinálásban nyújtott segítséget. A nemesi reformereket az események azonban éppen a polgári reformok halaszthatatlanságáról győzték meg. Határozott fellépésüknek köszönhető, hogy a jobbágykérdést középpontjába állító 1832-es királyi leirat nem tudta elérni legfőbb célját: Bécset a jobbágyérdekek őszinte pártfogójaként láttatni, illetve végletes meghasonlást idézni elő az ellenzék vezérkarában és soraiban.