Századok – 1990

Történeti irodalom - Magocsi Paul Robert: Ukraine: A Historical Atlas (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/528

529 TÖRTÉNETI IRODALOM kép, amely a zaporozsjei kozák telepeket ábrázolja, pontosan jelezve a Dnyeper kataraktáit és a terület egymást váltó fővárosait. Talán az egyetlen kevéssé áttekinthető térkép a 12., ez az egyházi beosztást világítja meg a 16-17. században, de a színesen ábrázolt országokon belül csak feketén jelzi az érseki és püspöki székhelyeket, és nem különbözteti meg az ortodox és az unitus egyházat. A szöveg szerint az 1596-os unió után egy-egy székhely hol ortodox, hol unitus volt, de ezt talán érdemes lett volna mégis megkülönböztetni, és elhagyni az országok színezését. A 13. térkép a kozák állam területét mutatja meg 1659 után, a 14. az ukrán területeket 1667 után az akkori állami megoszlás szerint, a 15. térkép pedig 1750 táján, amikor az ukrán területek még három, valamelyes autonómiával rendelkező tartományt jelentettek az orosz birodalmon belül. Az orosz birodalom Európában a címe a 16. térképnek, amely szemléltetően mutatja be Oroszország területi nyereségeit a 18. század második felében és a 19. században. A 17. térkép az 1850 körüli közgazgatási beosztást ábrázolja, a nyelvi ukrán határ feltüntetésével. Nagyon jó a 18. térkép, amely a nemzetiségeket mutatja be, a fehér alapú térképeken csak ezeket jelzik színes foltok, s ezek nagysága az arányokat is érzékelteti. Egyúttal számokkal jelzik az ún. letelepedési övezeten belül az egyes kormányzóságokban a zsidók százalékos arányát. A szöveg az 1897-es oroszországi és az 1910-es Monarchia-beli népszámlálás pontos számadatait közli. A 19. térkép Ausztria-Magyarországot ábrázolja az 1860 előtti olasz területeket is feltüntetve. A szöveg rövid áttekintést ad a Monarchia történetéről, nemzetiségeiről, de számokat nem közöl. Nyilván sajtóhiba, hogy a dualista berendezés 1868-tól működött, a helyes 1867 helyett. 1868 a galíciai autonómia éve. Tulajdonképpen ennek a folytatása a 20. térkép, amely Galícia területének 1772-1914 közti módosulásait mutatja be. A 21. térkép az 1914-19 közti területi változásokat ábrázolja, csak az ukrán területek vannak színnel jelezve, az is, hogy a rövid ideig fennálló ukrán kormányok milyen területeket igényeltek. A változásokról beszámoló szöveg világossá teszi, hogy ezek csak igények voltak, a jelzett területek felett ezeknek a kormányoknak sohasem volt teljes hatalmuk. Az ukránok, akik addig két birodalomhoz tartoztak, most négy állam közt oszlottak meg. A 22. térkép a két háború közti időszakot ábrázolja, az Ukrán SzSzK akkori területét, amely mintegy negyedével kisebb a mainál. A szöveg Ukrajna és a másik három állam, Lengyelország, Csehszlovákia és Románia belső közigazgatási felosztását ismerteti. A 23. térkép a második világháborús változásokat ábrázolja, feketével jelezve az 1938-as határokat, és színes felületekkel a német megszállás alatti beosztást, de egyéb változásokat is a környező országokban (pl. Észak-Erdélyt meg a dél-csehszlovákiai területek akkori hovatartozását). A szöveg ezeket a változásokat mutatja be, az ukrán nyelvhatárokkal és a szomszédos országok közigazgatási beosztásával együtt. A szöveg beszámol arról,hogy Ukrajna lakosságának 80%-a ukrán, és az ukránok 87%-a a mai köztársaság, illetve a Szovjetunió határain belül él, 1% Lengyelországban és Csehszlovákiában. A nyugati országokban élő ukránok számáról nincs szó, ahogy az egész atlasz szövegében sem történik utalás rájuk. Végül a 25. térkép a mai ukrán államterületet jelzi alapszínnel, és az atlaszban előforduló minden földrajzi nevet tartalmaz, ezekre egy helymutató utal a térképeken szokásos módon. Természetesen itt sokkal több a helynév, mint általában az egyes térképeken, így jóval zsúfoltabb azoknál, de ez a dolog természetéből adódik. Végül következik a felhasznált források jegyzéke, atlaszok és nyilván a szöveges részhez alapul szolgáló összefoglaló legfontosabb munkák felsorolása, szovjet és külföldi, jórészt nyugati munkáké egyaránt. Mint az előszó is jelezte, az atlasz érdemben Ukrajna területi változásait, tehát a politikai történet kereteit mutatja be, csak egy-két térkép ad ezen túlmenő információt. A szövegek, összefoglalóan olvasva, angolszász rövidségű és világosságú képet adnak a politikai fejlődés legfőbb vonásairól. A többszínű térképek szellősek, nincsenek túlzsúfolva adatokkal, nevekkei, nagyon jól áttekinthetőek, az egy egyházi témájú kivételével. Nem győzzük eléggé hang-