Századok – 1990

Történeti irodalom - Tevel Zweieinhalb Jahrhunderte schwäbische Ortsgeschichte in Ungarn 1701–1948. (Ism.: Tilkovszky Loránt) III–IV/525

541 TÖRTÉNETI IRODALOM TEVEL ZWEIEINHALB JAHRHUNDERTE SCHWÄBISCHE ORTSGESCHICHTE IN UNGARN 1701-1948 HERAUSGEGEBEN VON DER HEIMATGEMEINSCHAFT DER TEVELER E.V. EPPINGEN/BRD. Budapest, 1988. 527 old. KÉT ÉS FÉL ÉVSZÁZAD SVÁB HELYTÖRTÉNET MAGYARORSZÁGON 1701-1948 A történelem vihara szétszórta e Tolna megyei sváb község lakóit, hasonló sorsra juttatva őket, mint általában a magyarországi német helységekét a második világháború nyomán. Az egykori teveliek nagy része ma a Német Szövetségi Köztársaságban, vagy a Német Demok-I ratikus Köztársaságban, valamint Ausztriában él; de sokan kerültek a tengeren túlra is, az > Északamerikai Egyesült Államokba, Kanadába, sőt, van aki Ausztráliába. Azok közül is, akiket nem telepítettek ki az országból, igen sokan elhagyták szülőfalujukat, más vidéken keresve menedéket, megélhetést. Nemzetiségi közösségükből való kiszakadásuk, szétszóródásuk és elvegyülésük asszimilálódáshoz vezetett. A lakosságnak a faluban megmaradni tudó hányada kisebbségbe került a székely és magyar betelepítettekkel szemben, és hosszú éveken át nem volt abban a helyzetben, hogy nemzetisége megőrzése érdekében a legkevesebbet is tehette volna. Sőt, a kialakult viszonyok közt és atmoszférában a túlélés lehetőségét a beolvadásban kellett látniuk az országban megmaradóknak, s ezzel egészen kritikus szakaszába érkezett a régóta tartó, egyre fokozódó asszimilációs folyamat. Mire enyhülni kezdett megfélemlítettségük, mire egy másmilyen nemzetiségpolitika lett kialakulóban, a magyarországi német nemzetiség már rendkívül meggyengült — így Tevelen is — öntudatában és anyanyelvében. Bár nem szabad feladni a reményt a nemzetiség megőrizhetése tekintetében, és felhagyni az erőfeszítésekkel megtartása és fejlődése érdekében, bizonyos, hogy a magyarországi német községek története, legalábbis abban a jellegzetességükben, ahogyan két és fél évszázadon át fennálltak, visszahozhatatlanul lezárult. Nosztalgiával tölti el ez mindazokat, akik a szülőfalu, szülőföld szeretetében és nemzetiségi kultúrájában nőttek fel; meg akarják menteni a feledéstől, az enyészettől — talán az utolsó órában — annak emlékeit, értékeit, s tovább szeretnék örökíteni utódaiknak. Ez a törekvés teremtette meg a „Heimatbuch" sajátos műfaját, azt a német nemzetiségi helytörténetet, amely megható érzelmi telítettséggel, és többnyire bámulatra méltó kollektív erőfeszítéssel gyűjt és dolgoz fel — komplex módon és interdiszciplinárisán — a helységre vonatkozó minden földrajzi, történelmi, néprajzi, nyelvészeti stb. ismeretet — többnyire igen figyelemre méltó dokumentációval: fakszimilében közölt forrásértékű iratoktól a falut és lakosságának életét megörökítő fényképekig; megőrzött régi népdaloktól, népszokások rigmusaitól azokig a mai versekig, amelyeket a szülőfalura emlékezés ihletett. Ilyen „Heimatbuch" jelent meg Tevel (és az 1925-ben vele egyesített Kovácsi) községről is. Kezdeményezői az NSZK-ban élő teveliek voltak, akik Eppingenben létrehozott egyesületük révén sikerrel mozgósították a világban sokfelé szétszóródott földijeik anyagi erőit és