Századok – 1990

Történeti irodalom - Tevel Zweieinhalb Jahrhunderte schwäbische Ortsgeschichte in Ungarn 1701–1948. (Ism.: Tilkovszky Loránt) III–IV/525

526 TÖRTÉNETI IRODALOM szellemi energiáit, és akik Éppel János szentélyében Magyarországon is optimálisan találták meg e német község történetének bár nem történész képzettségű, de teljesen szakavatott kutatóját. Történeti vonatkozásban Éppel János, néprajzi vonatkozásban Josef Bless fejezetei alkotják a gerincét az impozáns műnek, amelybe még mások adalékai is szervesen beépülnek. A kötet nemcsak tartalmi színvonalát, tudományos megbízhatóságát tekintve emelkedik ki a „Heimatbuch"-ok vegyes értékű sorából, hanem gondos és nagyon szép kiállításával is, amely a budapesti Interpress Kiadó és a dabasi nyomda érdeme. Az Árpád fejedelem egyik unokájának nevét viseló, és először egy 1193-ból való oklevélben említett település régi történetének tömör összefoglalása után a 18. század eleji német betelepüléstől a második világháború utáni kitelepítésig terjedő időtávot fogja át a mű, bemutatva az 1701-1948 időhatárok közt szinte teljes egészében német lakosságú község életét. Az első bevándorlási hullámot (1701-1720) a tömeges bevándorlás évtizedei (1720-1767) követik, „egy komoly közjátékkal": a telepesek 1730-1734 közti úrbéres perével. Az úrbérrendezéstől a jobbágyfelszabadításig terjedő időszakot a konszolidálódás jellemzi, majd a polgári fejlődés útján (1849-1918) indul meg a község. Az 1919-től 1948-ig terjedő, tragikus végkicsengésű fejezet „Az előre nem látott vég" címet viseli. Az egy-egy nagyobb periódusnak megfelelő fejezetek nagyjából egységes szerkezetűek: kiindulnak a betelepülés okainak és körülményeinek, illetve a további népességmozgásoknak vizsgálatából, majd a megtelepült lakosság jogi helyzetére, gazdálkodására, vagyoni viszonyaira, szociális struktúrájára térnek át, s végül a község igazgatásának, szellemi életének, nemzetiségi kulturális viszonyainak szentelnek figyelmet. A rendelkezésre álló hazai és külföldi szakirodalom gondos felhasználása mellett döntő szerepe van levéltári források közvetlen feltárásának: a Tolna megyei Levéltár vonatkozó anyagai mellett a Magyar Országos Levéltárból a Tevelen birtokos Déry-család levéltárának dokumentumai segítségével lehetett ily gazdagon és hitelesen bemutatni a német telepesek sorsának alakulását. Fejezetről fejezetre haladva, koronkénti alakulásukban részletesen megismerkedhetünk a falubeli mezőgazdálkodással, földműveléssel, állattenyésztéssel, erdőgazdálkodással, kézműiparral, kereskedéssel; a jobbágyfelszabadításig érvényes úrbéres terhekkel, a közterhekkel, a közegészségügyi viszonyokkal, a katolikus egyház és iskola szerepével stb. Egy 1924-ben nyugalomba vonult helybeli igazgató-tanító és kántor, Kircz István, aki évtizedeken át lelke volt a falu kulturális életének, a plébánián őrzött történeti feljegyzéseiben hűséges krónikásként örökítette meg azokat a helyi eseményeket, amelyeket az e kéziratot is méltán nagybecsűnek találó Éppel János a maga széles körű és elmélyült tudományos kutatásai alapján biztos kézzel helyez el az általános fejlődés összefüggéseiben, gazdagítva és finomítva ismereteinket. Az első világháború utáni fejezetben a mezőgazdálkodás bemutatásához Anton Pfaff, a faluban folytatott iparokéhoz az utolsó helybeli kékfestő, Ernest Erenyi, egyesületi életéhez pedig Josef Bless járult hozzá. Külön is méltatást érdemelnek a nemzetiségi kérdéssel fejezetenként foglalkozó alfejezetek, amelyek helyi konkrétságukban mutatják meg a magyarosító tendenciák ismeretes jelentkezését már a 19. század első felében, majd — különösen a század utolsó évtizedeitől — a magyarosodás erőltetésének megnyilvánulásait a helybeli iskolai oktatásban, egyházi vonalon és falusi közéletben. Éppel érdekes adatot talált másfelől arra is, hogy e Tolna megyei német faluhoz hogyan próbált kapcsolatot létesíteni az a bécsi egyesület, amely a magyarországi németségnek a magyarosító törekvésekkel szembeni megtartásának elősegítését tűzte ki céljául. A két világháború közti időszak vonatkozásában helyesen jellemzi a községben is helyi csoportot létesítő Magyarországi Német Népművelődési Egyesületet, majd a Volksbundot, illetve a Hűségmozgalmat. A szerzőnek a magyar nacionalizmussal szembeni bírálatai, így az 1941. évi népszámlálás német nemzetiségi bevallásának súlyos következményű értelmezésével kapcsolatban tel-