Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

524 FIGYELŐ désnek azokra a szakaszaira, amelyeket Sztálin vezetésével, a szovjet kommunista párt által kényszerítve, a szovjet nép is megtett. Ebben önmagában is törvényszerűség működik, amelynek mozgásformáihoz, érvényesülésének módozataihoz a Sztálin-jelenség nem adhatja meg a teljes választ, csupán annak egy részletét. Nem a Sztálin-jelenség mozgatja ezt a törvényszerűséget, ez nyilvánvaló, de ebben a formációban a Sztálin-jelenségnek mindenütt megvan a maga szerepe a társadalom életében. Sztálin személyes életén, tragikus, elborzasztó tettein ezen a ponton mutat túl a történelem, s jelez számunkra valami általánost. A két szerző nem érkezik el idáig. Ez nem is volt feladatuk. S mert olyan korban élnek, amikor bármelyik pillanatban előkerülhetnek dokumentumok, amelyek vitatott (vagy akár tisztázottnak tekintett) kérdésekben teljesen új helyzetet teremthetnek, lényegében Sztálin személyi teljesítményének, történelmi alakjának értékelése nélkül fejezik be munkájukat. Ez engem sem kötelez méltatásra. A kortársak közül a legnagyobb ellenfél, Winston Churchill amúgy is megtette ezt a maga tömör, lényegretörő módján. S ő, akivel Sztálin személyes találkozásai egy szakaszában rendkívül közvetlen, őszinte beszélgetéseket folytatott, s aki éppen ezért sokkal többet tudott ellenfeléről, sokkal többet érthetett meg belőle, mint mi. Magitól értetődik, hogy az 1945 utáni vitatott kérdések taglalásának még annál is vázlatosabbnak kell lennie, mint amilyen a világháború, vagy az azt megelőző évtizedeké. Számos részletkérdést nem is érinthettünk, hiszen megbízható ismeretünk ezek lefolyásáról ma még nem lehet.