Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

FIGYELŐ 509 kai elkerülhetetlenné tette a pártdiktatúrát, mégpedig történelmileg be nem látható időre, az osztályharc éleződésének jegyében. (Mindez ugyanis azt jelentette, hogy e területen valóban kiéleződött az osztályharc.) 4. Világforradalom, vagy forradalom egy országban? Szokták a sztálini rendszert úgy megítélni, hogy az letért az internacionalizmus álláspontjáról, visszatért a hagyományos nagyorosz nacionalizmus keretei közé. Ez azonban elfogadhatatlan leegyszerűsítés, amiként az is az, hogy ez a rendszer egyesíti magában a forradalom jakobinus és thermidori szakaszát egyaránt, Sztálin tehát tulajdonképpen Napóleon szerepét játszotta el. Ez az álláspont is leegyszerűsítés. Van ugyan számos formálisan hasonlító eleme a két korszaknak, de csupán nagyon messziről. Miről is van szó igazán? A Lenin betegségével, majd halálával kirobbanó utódlási harcokban, a frakcióküzdelmekben végül is Sztálin részéről született meg a korszak meghatározó jelszava, a cselekvést megalapozó ideológia megfogalmazása: a szocializmus építése egy országban. Ez kétségtelenül megragadta a párt túlnyomó többségét, cselekvésre mozgósított, meghatározta az elérendő célokat. Amikor ezt a jelszót Sztálin megfogalmazta, s azt a párt elfogadta, gyakorlatilag eldőlt a NEP sorsa is. Világossá vált, hogy az eredeti elképzelésekből csupán azt a részt adják fel, amelyik a világforradalom győzelmétől tette függővé az események további alakulását Oroszországban. A gazdaságot és a társadalmat át kellett formálni, ha a „szocializmust" akarták felépíteni Oroszországban, s ez nyilvánvalóan a parasztsággal kiéleződött küzdelmet, az iparosítás fokozott ütemét, az erőteljes felhalmozást, s mindennek következményeképpen a pártdiktatúra, és végső soron a sztálini személyi diktatúra kibontakozását, rendszerének kiépítését és megszilárdítását, egyfajta olyan társadalmi helyzet kialakulását jelentette, amelyet az osztályharc kiéleződése, sőt egyes esetekben a párt részéről történt kiélezése jellemzett. Ezzel minden gondolkodó embernek tisztában kellett lennie az adott viszonyok között. Ugyanakkor ez azt is magával hozta, hogy tulajdonképpen a szocializmusról vallott korabeli oroszországi képet kívánták átültetni a gyakorlatba. Nehéz megmondani, mi minden kavargott ebben a képben, felfogásban, a narodnyikok forradalmi radikalizmusának eszmefoszlányaitól, az orosz faluközösségi rendszer kommunisztikus, vagy annak vélt elemeitől a lenini eszmékig, amelyek azonban legalább annyi rendszeridegen elemet tartalmaztak, mint bármely más korabeli ideológia Oroszországban. A lenini elképzelések eredetileg a kommunista társadalom azonnali megvalósítását tűzték ki célul. Ez a polgárháború befejezésével megbukott, s ekkor következett a bolsevik hatalom megőrzése szempontjából zseniális lenini visszavonulás, az új gazdasági politika. Most tehát — igaz, már Lenin nélkül — arról az alapról kellett elindulni, amelyik 1924-25 táján adott volt. S a cél: az osztály nélküli szocialista társadalom megvalósítása. Az egész folyamatot időzavar jellemezte. Nem csupán az orosz fejlődés eleve elmaradásáról volt szó. Ha 1926-ra nagyjából helyreállították a háború előtti termelési színvonalat, az is több, mint tíz év újabb lemaradást jelentett az ország korábbi helyzetéhez képest. Ez magyarázza, hogy az egész átalakítást a hihetetlenül gyors tempó diktálása, s ennek következményei, a rosszul sikerült beruházások tömegei, az emberi munka felesleges pocsékolása stb. kísérte. Ugyanakkor ez a po-