Századok – 1990

Figyelő - Gunst Péter: Töprengések egy magyar Sztálin-életrajz ürügyén III–IV/487

FIGYELŐ 489 S itt tulajdonképpen letehetnénk a tollat. Ennél többet tudományos lelkiismerettel nemigen lehet mondani, hiszen a szerzőket mindazok a nehézségek megakadályozzák az érdemi kutatásban, amiről nagyon röviden már szóltunk. S ezek a gátak behatárolják a recenzens lehetőségeit is. Béládi és Krausz munkája azonban megérdelmi, hogy fél lépéssel továbbmenjünk. De éppen azért, mert a recenzens is ugyanabban a cipőben jár, mint a szerzők, csak egyetlen dolgot tehet: megkísérli a lehetetlent, s — részben a tudományos kutatás előrehaladása érdekében — bizonyos mértékű kritikában részesíti a munkát. Ezt azonban nem tudja másképpen megtenni, mint néhány rendszertelen gondolat felvetésével. A kavargó gondolatok számára némi vázat nyújthat, ha a mondanivalót úgy csoportosítjuk, hogy először többnyire azokkal a körülményekkel foglalkozunk, amelyekről szó van a kötetben, majd olyanokkal folytatjuk, amelyek részben túlmutatnak Sztálin személyén, s így biográfiáján is. I. Olyan történeti személyiség életrajzáról van szó, akinek élete hétköznapjaiban, s történeti megnyilvánulásaiban is tele van rejtélyekkel, akinek életrajzában még az alaptények némelyike is bizonytalan. Megjelent ugyan egy életrajz Sztálinról, amelyet a háború után publikáltak, néhány tény szerepel ebben a munkában, s körülöttük nincs is vita. Ezeken túl azonban szinte minden személyes jellegű esemény az életében homályba burkolódzik. Hogy mást ne mondjunk, bizonytalan első házasságának időpontja, vagy az, hogy az oroszon kívül tudott-e, értett-e más idegen nyelvet. Vannak, akik szerint a század elején, egyik börtönbüntetése alkalmával tanult németül, s el is jutott a megértés egy bizonyos szintjére, mások ezt tagadják. A titokzatosság élete személyes vonatkozásai körül elkerülhetetlenül legendákat is szült, így példáuk megjelentek munkák, amelyeknek szerzői tudni vélték, hogy volt egy harmadik felesége is, még a nevét is megadták (Roza Kaganovics). Kaganovics vélt húgáról volt szó, aki egyébként — ma már tudjuk — a valóságban sohasem létezett. Sok tekintetben még ennél is sűrűbb homály fedi Sztálinnak, mint történeti személyiségnek egyes tetteit, politikájának indítékait, de ami ennél is meglepőbb, sok politikai tette máig ismeretlen. S itt nem csupán az újabban napfényre került problémákra gondolunk, hanem azokra az eseményekre, amelyek valamilyen verzióban régóta ismertek (pl. a „párttörténetből"), de amelyeknek lefolyását sokan másképpen ábrázolják. Itt is legendákat táplál a homály, az a körülmény, hogy a Szovjetunió története a maga egészében gyakorlatilag még mindig ismeretlen, s amit ismerünk, vagy ismerni vélünk, sem normális történetírói munkálkodás eredménye, hanem szóbeszéd, szájhagyomány, emlékezés stb. Az elmúlt évtizedek során azonban sok minden napfényre került ezekből az eseményekből, noha a rendszeres történeti kutatás még nem indult meg. S ennek nyomán változik az életrajz is. Vannak tények, amelyekről korábban nem tudtunk, amelyeket másképpen ismertünk, s persze olyanok is, amelyek nem változtak az utóbbi évek során sem. A szerzők nagyjából kerek életrajzra törekedtek, valószínűleg terjedelmileg korlátozott keretek között kellett maradniok, így azután sok min-